Erősíthetik az önbizalmat az emberektől (/párodtól) kapott bókok/elismerések?

Mennyire van hatással erős önértékelési gondokkal küszködő egyénekre, ha őszintén közlik velük, hogy szépek/ügyesek/okosak?Azt leszámítva, hogy pillanatnyilag nagyon jól esik nekik a dicséret, lehet ennek hosszútávon pozitív hatása az önértékelésre? Érezhetik az emberek ténylegesen jobban magukat attól, hogy ilyen visszajelzéseket kapnak? Vagy ez csak ideig-óráig tart, és a valódi önbizalmat csak önmagukban alakíthatjuk ki, külső tényezőktől függetlenül? Hasonló problémáim vannak, és rosszul esik, hogy a barátomtól nem kapok ilyen téren elég figyelmességet. Tudom, hogy szeret, de nem az a bókolós fajta. Egyáltalán nem azt várom, hogy árasszon el dicséretekkel, csak időnként olyan jól esne, ha éreztetné velem, hogy értékesnek és szépnek tart..Úgy érzem, hogy ez bizonyos mértékben segítene a kisebbségi komplexusomon, ugyanakkor sejtem, hogy ez igazán mély változásokat nem eredményez. Hogy valójában akkor számíthatok tőle ilyen gesztusokra(vagy akkor sem feltétlenül), ha elfogadom és szeretem magamat olyannak, amilyen vagyok-attól függetlenül, hogy a környezetem tudomásomra hozza-e az értékeimet, vagy sem. És mivel elhiszem, hogy nincs baj velem, és elégedett vagyok magammal, erre ő is ráérez, és kicsit másképp kezd viszonyulni hozzám(jó értelemben). Mennyire igaz ez az elmélet, hogy ’az vagy, akinek képzeled magad, és olyannak látnak mások, amilyennek te látod magadat’?De akkor miért van az, hogy sokszor idegen emberek ébresztenek rá arra, h milyen keveset képzelsz magadról, pedig mennyivel több van benned? Elég összetett kérdés, de örülnék, ha válaszolnátok, és kifejtenétek a véleményeteket. Előre is köszönöm! 19/L