Egy utolsó szemét ribancnak érzem magam. Jogosan?

Megismertem egy srácot, egy közös, bandás program alkalmával. A barátnőm is akkor ismerte meg őt. Neki első pillanattól fogva tetszik a fiú, nekem elsőre semmi extra nem volt benne. Nagyon sokáig nem érdekelt, míg barátnőm napi rendszerességgel beszél vele, cseten, telefonon, sms-ben, de eddig nem történt köztük semmi, talán három hónapja tartják a kapcsolatot, akkor ismerhettük meg. Mendig elmesélni nekem, miről beszéltek, mit mondott neki a fiú, és belemagyaráz dolgokba utalásokat, miszerint ő biztosan tetszik a fiúnak. Szerintem ezek kicsit eltúlzott dolgok... a fiú mindenesetre tetszik a barátnőmnek. Én pár napja ráírtam cseten,de szimpla unalomból. Egész jól elbeszélgettünk, semmi extra nem volt. Aztán még egyszer. És ma megint. Előző alkalommal, és most is már a köszönésbe oda írta, hogy puszi. Ezt barátnőmnek is írja mindig. Én nem írtam. Ma már küldött kacsintós smileykat is. Barátnőmnek ezt is rendszeresen. A fiú nagyon jó fej, a barátnőmet, igaz, nem a legjobb barátnőm, de mégis szeretem.

A probléma az, hogy kezd nekem megtetszeni a fiú, és én ezért kellemetlenül érzem magam. Nekem a barátság mindig előbb volt, mint a kapcsolat, és félek, ha esetleg bejönnék a fiúnak, a barátnőm nagyon megharagudna. Nem hajtottam rá, nem írtam semmi félreérthetőt. Tetszik nekem, de nem szeretnék tőle semmit, mégis rosszul érzem magam. Azt viszont nem tudom, hogy ha esetleg szeretne tőlem valamit, mit kéne mondanom. A barátnőm eléggé olyan lány, aki nincs pasik híján. Nekem eddig egy barátom volt ő is csak rövid ideig. Nem tudom, mit kéne tennem. Segítsgetek előre köszönöm. : ) 16 lány (a fiú 17)