Ez a h*lye távolság. Normális vagyok?

szóval, röviden és tömören: barátommal úgy terveztük, hogy egész nyáron együtt leszünk, végre nem kell időt keresgélnünk a suli, meg a különórák között. erre kevesebb mint a fél nyarat tudjuk csak együtt tölteni. júniusban én nem voltam itt, most meg ő nincs itt. max 4x találkoztunk júliusban, de júniusban annyit sem. most elment nyaralni, de én az elején még úgy álltam hozzá, hogy nembaj, gyorsan eltelik az a 20 nap. de már nem is akarom, hogy elteljen, vagy nem tudom. az elmúlt 3 napban alig beszéltünk. és már nem is akarok vele beszélni. utálom azért, hogy itt hagyott. és már nem is vágyok rá, hogy telefonáljunk, vagy egyáltalán csak beszéljünk, vagy nem tudom... olyan 3-4 hónapja vagyunk együtt, és nagyon jó (volt?!) idáig a kapcsolatunk. ő is szeret, én is szeretem, és még csak nem is akarom feltételezni, hogy már nem szeretem. csak most egyszerűen gyűlölöm emiatt, pedig nem teljesen a ő hibája. és elegem van belőle, meg a helyzetből is. eddig mindig vártam, hogy mikor hív, vagy mikor tudunk már beszélni, de most már a hangját sem akarom hallani, már nem is akarom látni.

ez normális? vagy megbolondultam?

ja és ott az egyik barátnőm is, és fáj, amikor arról beszélt, hogy együtt strandolnak, meg ilyenek. meg mondta, hogy ő ( a lány) sem érti, hogy miért szidtam a barátomat.(ezt a barátom mesélte) és ez is nagyon sz@rul esik, hogy ezt vele beszéli meg. MIÉRT?(nem jön be neki a csaj, az biztos)és ez idegesít, és már egyiket sem akarom látni.