Figyelem! A Felnőtt párkapcsolatok kategória kérdései kizárólag felnőtt látogatóinknak szólnak! Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Volt már veletek, hogy a nagy szerelemben el kellett
válnotok (távolság stb. ) okok miatt?
Figyelt kérdés
Sajnos mi így döntöttünk a távolság miatt, pedig annyira passzoltunk volna egymáshoz, de még csak 20-22 évesek vagyunk. Élni szeretnénk, mert féltünk hogy a táv megfojtaná a kapcsolatunkat. Így hát elváltunk elég nehezen...(alig beszélünk egymással). Valaki döntött már így az életében, mert én úgy érzem nagyon bánni fogom jó pár évig!? Belsőleg külsőleg bejött a lány és Én is neki, de jobb ez így nekünk úgy gondolom... Ti már voltatok ilyen helyzetben? :\
22F
2011. szept. 23. 09:14
1/10 anonim válasza:
Igen volt. Nem is olyan rég. Nagyon nehéz, majd bele haltam. De sajna a távkapcsolatok nagy része így végződik.
Igen bánom, és sajnálom is. Sz@r. :/
2011. szept. 23. 09:22
Hasznos számodra ez a válasz?
2/10 anonim válasza:
Hát, a srác 24F azt hitte, h 1000km nem öl meg minket. Elhittem. Nagyon. Aztán lelépett. Se szó, se beszéd nélkül. Most tudtam meg nemrég, hogy kicsinyes problémák miatt lett vége, amikről nem szólt. 21L
2011. szept. 23. 09:23
Hasznos számodra ez a válasz?
3/10 anonim válasza:
Mennyi volt ez a táv?
Amúgy nem, még nem voltam ilyen helyzetben.
2011. szept. 23. 10:43
Hasznos számodra ez a válasz?
4/10 anonim válasza:
Én most pont ebben a helyzetben vagyok. De szerintem ez nem ok arra, hogy szét váljatok, ha tényleg szerelmesek vagytok. Mi nem lennénk képesek ez miatt szakítani egymással.:D Erre van is egy idézet: “A távollét szerelmesek közt úgy hat, mint a szél a tűzre: a kis szerelmet eloltja, a nagyot tűzvésszé növeli." Eleinte én is kételkedtem abba, hogy ez működhet e, de már fél éve együtt vagyunk. 300 km-re lakunk egymástól, de ha befejezem az iskolát összeköltözünk, én 19 vagyok ő is annyi. A találkozásokat úgy oldjuk meg, hogy egyik héten ő jön hozzám pénteken és vasárnap megy haza másik héten én. Elég költséges, de erre gyűjtök hétköznap.
2011. szept. 23. 10:53
Hasznos számodra ez a válasz?
5/10 A kérdező kommentje:
1:40 perc, de sajnos az időbeosztásunk olyan ami miatt nem lett volna sokszor még hétvégén sem idő egymásra. Kicsit élünk, de az aktát nem zártuk le... Lehet egyszer találkozunk, lehet nem... Csak még most bánom :\
2011. szept. 23. 12:23
6/10 anonim válasza:
igen megbanod garantalt mert ha szereted es kesobb egyutt tudnatok lenni biztos megbanod. En is most kellett szakitsak pont emiatt is es szornyu
2011. szept. 23. 14:21
Hasznos számodra ez a válasz?
7/10 anonim válasza:
Hát én nem tudom mennyire szólhatok hozzá a témához, de én is távkapcsolatban vagyok már több mint egy éve. annyi a különbség nálunk, hogy én is lány vagyok, és ő is.. de ez sajnos még jobban megneheziti a dolgunkat... és sajnos mi még nem is egy országban élünk. a táv az annyira talán nem is vészes, hát 250 km... de nagyon nehéz igy. de elválni se tudunk, mert nagyon megszerettük egymást... sajnos most még beszélni se tudunk nagyon két hete, mert nincsen netje, a telefon meg ugye külföldről igen drága... szóval néha elmegy valahova ahol tud egy kicsit netezni, és ott beszélünk, de majd belehasad a szivem, hogy csak beszéltünk kb. egy órát és már mennie is kell és megint nem ebszélünk pár napig. pl. most egész hétvégén... néha úgy érzem beleőrülök, de nem is tudok kilépni, mert szeretem... és mivel mindketten lányok vagyunk, igy a talik sem könnyen oldhatók meg... egyikünk sem áll jól pénzügyileg, bár én elég jól gyűjtögetek, de hiába... pl nincs olyan hogy átmehetnék csak úgy egy hétvégére mert a szüleim nem értenék meg..( nem is tudnak róla, nagyon elitélők). még azt se nagyon értik meg hogy mit kell mindennap beszélni neten... mi találkozni kb. 2-3 havonta tudunk, de akkor együtt vagyunk egy ideig. vagyis hát akkor amikor a suliba van szünet, ha egy hetes akkor egy hetet vagyunk együtt, ha egy hónapos akkor egy hónapot és igy tovább... de nagyon nehéz igy... most is olyan szivesen elmennék hozzá egy hétvégére, de fel sem merem hozni a szüleimnek... pedig itthon is áll a bál és kivagyok már lelkileg, jót is tenne egy kis környezet változás de ezt sem értenék meg úgysem... persze nem is a szüleim pénzéből mennék, hanem amit én spórolok össze.. de hát.. fogalmam sincs mit csináljak, hogy ne szakadjon bele a szivem. és kérlek ne itéljetek el.:(
2011. szept. 23. 16:33
Hasznos számodra ez a válasz?
8/10 A kérdező kommentje:
Nála is hasonló a helyzet családi téren és nem tudott az anyukája róla elég vaskalapos pedig már 20 éves, de ez mind hozzájárult sajnos... :\
Köszi a válaszokat!
2011. szept. 23. 16:39
9/10 anonim válasza:
Szia kedves kérdező.
HA valóban szeretnétek egymást akkor ez nm állhatna közétek.
Hasonló helyzetben voltam,imádtam a páromat, ő is engem, lelkitársak voltunk, egyszóval tökéletesnek tűnt.
Aztán szakítottunk,mert elköltözött, ő is ezt mondta "jobb lesz így mind kettőnknek"..Próbáltam kiheverni, de nm sikerült.Aztán jópár hónap múlva megkeresett h kezdjük újra, én persze szünélkül belementem. Persze csak kihasznált.A szerencsétlen azt se tudta mit akart és persze az egészből én jöttem ki rosszul.
Szóval jobb ha elfelejted a lányt, valószínű annyira azért nm voltak komolyak az érzései mint amilyennek előadta őket.
2011. szept. 23. 17:00
Hasznos számodra ez a válasz?
10/10 anonim válasza:
Igen...volt sajnos!2 évig voltunk együtt...első nagy szerelem!Aztán jött a továbbtanulás, ő elment, én maradtam!És az elején még jó is volt, de aztán már a hétvégeken se nagyon voltunk együtt, mert nem volt időm, ő pedig hétköznap ugye suliba máshol!Mivel egy középsuliba jártunk, és két utcányira lakott tőlem, mindennap együtt voltunk a nap 24 órájában kb, aztán ez a hirtelen változás teljesen tönkretette a kapcsolatot!A legrosszabb az egészben az volt, hogy nagyon szerettük egymást, de azt sem akartuk, hogy végleg megromoljon a viszony és úgy legyen vége!Szörnyű volt úgy elmenni hagyni, hogy majd meghaltam érte, és tudom, hogy ő is...a szívem szakadt meg!Ez volt lassan 3 éve!Azóta is jóba vagyunk, az egyik legjobb barátom, továbbléptünk, mindkettőnk párkapcsolatban él.
Talán erősebbnek kellett volna lennünk és küzdeni, de akkor ez látszott a legjobb döntésnek.Senkinek sem kívánom, hogy szerelmesen kelljen véget vetni egy kapcsolatnak!
A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik. Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!
válasza: