Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Hogyan hódíthatnám vissza a feleségem?
a legfontosabb szerintem hogy ne rendezz jeleneteket és ne zaklasd. ezzel a lehető legmesszebb taszítod magadtól. próbálj vele és a gyerekkel lenni, de ne nyomulj, ne kérd, hogy legyetek együtt. csak légy a közelében. de közönyt se mutass iránta. add magadat, hogy újra beléd szerethessen.
igazából én még csak 20 éves vagyok, de van már tapasztalatom komoly párkapcsolatból, persze nem ilyen komolyból, mint a tiétek volt. de én így látom a dolgot, csak annyit kérek, hogy merengj el rajta valamennyit
Csak az zavar téged ilyenkor,hogy más döngeti.Sérti az önérzeted.
Hidd el,ha vissza is szereznéd nem lenne ennek jó vége úgysem.Főleg hogy a veszekedős típusú nők nem változnak,csak rosszabbak lesznek.
Az új buksza meg nem akarja látni a gyereked?Azt a csajt is helyre kellene tenned.
Szia! Előre kell bocsátanom, hogy amit most elmondok, az részint személyes tapasztalat, részint pedig vélemény (női oldalról), de semmiképp sem láthatok bele, hogy mi volt/van köztetek, mert ha én elmesélem a kapcsolatomat életem eddigi legnagyobb szerelmével, az sem úgy hangzik, mint egy tündérmese, szóval nem lehet tudni, hogy a csúnya sztorik mögött micsoda érzelmek bújnak meg! :)
Először is, amit én gondolnék és tennék a feleséged helyében:
Soha a büdös életben nem állnék többet szóba veled, mert hatalmas pondróként viselkedtél! Nem azért, mert sorozatosan megcsaltad, hanem azért, mert az Ő GYEREKÉT (a tiédnek nem igazán nevezném) is megcsaltad! Kicsi még a gyerek, ha szerencséd van nem fog erre emlékezni, de az anyja fog! Én a helyében még arra sem méltatnálak, hogy leköpjelek, mert az ember nem sz*rhatja le a gyerekét még Naomi Cambell miatt sem, nemhogy akármilyen kis l*vnya miatt. Az meg, hogy egy árva buznyákot sem adtál a saját véred pelenkájára, meg babatápszerére és egy redvás ruhát nem vettél neki, az meg egyenesen gyomorforgató, főleg, ha az ember tudja, hogy egy babazokni is több, mint 2000 zseton! >:@
Nem érdemled meg sem azt, hogy a gyereked az apjának nevezzen, sem azt, hogy a feleséged a férjének. Hidd el, hogy neki nehezebb a helyzete, mint a tiéd, mert ő már nem csak a saját sorsáért felelős, hanem a porontya sorsáért is és persze, hogy fölmerül a dilemma, hogy az lenne-e a jobb a kicsinek, ha a vér szerinti szülei lennének a családja, vagy inkább keressen valakit, akit talán soha nem talál meg és legyen "új apja" a gyerkőcének.
A helyedben bennem legalább annyi gerinc lenne, hogy nem nyűném tovább őket! Küldd a gyerektartást (többet, mint amennyit a bíróság ítél) és hagyd, hogy a feleséged keressen valakit, aki a gyermekednek jobb apja lesz, mint amilyen te lennél, neki pedig jobb férje!!!!
Eddig tartott a személyes véleményem.
Jön a tapasztalat:
Elvált szülők gyerekeként nőttem fel. 3 éves voltam, amikor elkezdődött a válóper és 12 éves voltam, mikor jogerősen lezárult a gyermekelhelyezési per! Ebből a 9 évből 7-ben gyomorfekélyem volt, mert minden második hétvégén jött értem apa, aki vagy késett, vagy meg sem jelent, de én mégis minden második hétvégén, szombaton reggel 9 órakor összepakolt batyuval, ruhában, cipőben vártam őt, miközben úgy szúrt a gyomrom, hogy sírni tudtam volna, de az anyukámra való tekintettel nem picsogtam. 21 éves volt, amikor születtem, mikor elkezdtek válni, a szüleitől 380 km-re, a volt férjétől 300 km-re költözött velem, a 3 éves kisgyerekkel, egy szál egyedül, egy totál idegen városba, szóval nem volt könnyű dolga. (Aztán apu utánunk jött és onnantól meg egyenesen nehéz dolga volt... :S ) Az én apám sem fizetett gyerektartást és mivel nagyon korán fölfogtam a körülöttem folyó dolgokat (ezt a pszichiáter is mondta, akihez rendszeresen jártunk a gyermekelhelyezési pereskedés miatt, hogy eldöntse, hogy melyik szülőmhöz ragaszkodok jobban), semmi nem szorult magyarázatra, én hoztam föl 9 éves koromban anyunak, hogy nem gondolja-e, hogy több gyerektartást kellene, hogy kapjak. És órákig tudnám még mesélni, hogy engem hogyan érintett ez a huza-vona, meg békétlenség... Az egyetlen ember, aki miatt azt tudom mondani, így utólag is, hogy boldog gyerekkorom volt, az az anyukám! A legjobb, aki csak juthatott nekem! :) Apám nem jött el a szülinapomon, nem jött el a névnapomon, nem jött Karácsonykor és gyakorlatilag soha, mikor örültem volna, ha jön...
Blablabla....Nem is ez a lényeg!
A lényeg az, hogy 20 év kihagyás után anyám megbocsájtott apunak és most megint együtt vannak, mert ők tényleg egymásnak lettek teremtve (az már egy másik kérdés, hogy rohadtul nem illenek össze :S ).
Szóval még neked is lehet esélyed!
Ne haragudj, de én csak azt tudom tanácsolni neked (és gondolom érzed, hogy sok-sok mindenen átmentem már ahhoz, hogy ne a levegőbe beszéljek), hogy csak akkor akarj a gyereked és a feleséged életének a része lenni, ha teljesen tutira biztos vagy abban, hogy az elkövetkezendő legalább 16 évben nem fogod elkövetni azokat a hibákat, amiket eddig! Ha a feleséged nem fogad vissza, azt pedig ne azzal bosszuld meg, hogy a saját gyerekedtől megvonod a pénzt (azaz nem fizeted a gyerektartást), mert hidd el, hogy nem tudsz te annyi pénzt adni, amennyit a feleséged rákölt a gyerekre! És, ha nem tudod vállalni, hogy RENDSZERESEN látogatod a kis bolhát, akkor inkább ne fájdítsd a szívét azzal, hogy egyszer-egyszer megjelensz, ne ígérgess és ne kelts benne hiú reményt!
Ne haragudj, ha keményen fogalmaztam, de ezt érdemled és mindenki, aki úgy tesz, ahogy te!
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!