Nyugtassatok meg, hogy ez normális, és nem vagyok bolond! Mit tehetnék?

Fél éve szakított velem a barátom, de annyira szeretem, tiszta szívemből, hogy akárhogy is próbálom, nem tudom feldolgozni. Hiába próbálok másra gondolni, egész nap ezen pörög az agyam, és könnyes a szemem. Nem tudok erről senkivel sem beszélni, nincs, aki meghallgatna, segíteni senki nem tud. Rettentően hiányzik a barátom, és már fizikailag is fáj, hogy nincs velem. Fél éve csak szenvedek, és nem érzem, hogy enyhülne. Nem sajnáltatom magam, vagy ehhez hasonlók. Ő volt az első szerelmem, barátaim nincsenek.

Nem tudok eljárni bulizni, vagy hasonlók, korlátozott lehetőségeim vannak.