Meddig szabad bízni egy kapcsolatban?

Én az első barátommal voltam együtt 5 évig, tinikorom óta, teljesen összepasszoltunk. A huszas éveink felé jött ki az, hogy időközben megváltoztunk, és ő már unta a kapcsolatot. Ő volt az egyetlen támaszom, baráti társaságom mindig is változott, otthon se túl jó a helyzetem és sose volt. Ezért eléggé taccsra tett, mikor megtudtam, hogy ő is nem egyszer félrelépett. El kellett gondolkodnom azon, hogy vajon tudok-e bízni az emberekben még az életben, szabad-e? És erre az volt a válaszom, hogy többet ennyire senkihez sem fogok ragaszkodni. Egy magamban is elég erősnek kell lennem, hinnem magamban, és ami meggyógyított, hogy önzetlenebb lettem a baráti kapcsolataimban. Az energiáimat mások felé fordítottam, és minden nap, amikor egy kiadós nevetésen, lelkizésen túl voltam, akkor éreztem, hogy vannak még hasonló sorstársak is, és együtt könnyebb átvészelni. Egyre több barátom lett, mert azt mondtam, nyazsgem, nem megyek tönkre senki miatt. Ígéretes voltam a karrieremben, ebbe öltem az energiát, de mégis próbáltam a pillanatoknak élni. Sajnos, úgy érzem, többet nem tudok senkiben sem feltétlenül és vakon hinni. De próbálom a legjobbakat feltételezni. Ha valaki pedig megcsal, sosem érdemelt meg, megalázni meg többet senki sem fog, és te se hagyd. Legyél kicsit egyedül most, pár nélkül, erősödj meg, az ilyen gerinctelen féreg meg elmehet a ... . Öngyilkosság pedig sose jusson az eszedbe. Értékes ember vagy, higgy magadban. Nah így a gondolataim ömlesztve, ennyi. :)

21/L

Kérdező! Nincs kőbe vésve, meddig maradsz bizalmatlan.

Vélhetően sokáig, mert elemeddé válik ez a bizalmatlanság.

Hozzád fog tartozni, és te viseled majd, mint egy ruhát.

De! Jön majd valaki, aki felülírat benned mindent.

Kezdetben bizalmatlan maradsz, majd a dolgok előrehaladtával azt veszed észre, hogy egyre többször kell figyelmeztetned magad, hogy "de hiszen én bizalmatlan vagyok". Aztán később már át tudod adni magad a kapcsolatnak.

Ez tökszép, csak annyi benne a bibi, hogy nem lehet megmondani, mikor és kivel indul be ez a (létező) folyamat: huszonnégy óra, vagy huszonnégy év múlva...

nincs ezzel semmi baj, aki az emberekben megbízik manapság az sajnos idióta, ezen nem igen lehet változtatni és nem is érdekes, ha nem szeretnéd hogy mindig átverjenek...

szeretni a szíveddel, de élni az eszeddel kell...

25/F

bocsánat ha túl tömör volt, én nem vagyok olyan túl kifejtős típus :)

de egy még tömörebb idézet:

"Vive mente, corde ama"

Járj utána mit jelent ha érdekel, és meglátod, hogy ez a gondolkodás nem új keletű dolog, meg szerintem nem is rossz, én nem érzem , hogy emiatt a felfogásom miatt ne tudnék valakit szeretni, vagy olyan rossz lennék :)

25/F