A párom bejelenti hogy elmegy sétálni a parkba, mondom megyek én is. Erre leül olvasgatni, mintha húzná az időt. Lehet hogy a parkban épp randija lett volna?

A nőknél ez ilyen fóbia, hogy mindig túlkomplikálják a dolgokat. Nem veszitek észre, hogy a legtöbb esetben magatoknak idézitek elő a problémáitokat? Aztán meg jön a duma: "a pasim ilyen szemét, olyan szemét" stb. Közbe meg talán magatokba is kéne nézni néha. Mellesleg még az első oldalon írta a kérdező, hogy "erre leült olvasni, és ő azt mondta hogy arra vár h normálisan szóljak hozzá, és akkor mehetünk". Ez itt a lényeg. Szóval ne csodálkozz, hogy egyedül akart menni.