Nem tudom, hogy ilyen helyzetben mit lehet (ett) tenni? Ez igazából szörnyű! Elmebetegnek hitt, és hogy játszom vele.

Bár már nem ma történt, azóta sem tudtam igazán feldolgozni.

Volt egy lány, akivel szerettük egymást, de beleszólt a környezete, és még sokan mások.

Tényleg, őszintén, mindenkinél jobban szerettem, rajongtam érte, örült neki, minden szép és jó volt.

A problémák ott kezdődtek, hogy néha eléggé bizonytalan volt, nem értett dolgokat, és azokhoz fordult, akik engem utáltak, mint a sz*rt.

Mivel volt egy kis korkülönbség köztünk, (kb. 10 év) ezért elkezdtek jönni a negatív találgatások, teóriák.

Hogy lúzer vagyok, és csak azért van szükségem ilyen fiatal lányra...

Meg akarom fektetni, egyértelműen látszik.

Vagy hogy igazából nem is szeretem, csak szórakozom.

Nem szeretem, csak unaloműző, és élvezem, hogy valaki odavan értem.

A legmerészebb az volt, hogy egy pszichopata vagyok, és valami beteges játékot űzök vele.

Sőt, mások egyenesen azt mondták, hogy hazudok, és aki ennyire szeret, az nem normális, az elmebeteg.

És ez rosszabb lett, hónaporól-hónapra, egyre meredekebb dolgokat mondott, és Nekik hitt, Nekik adott igazat.

A végén már konkrétan bántott és kínzott, mert valami beteges teóriának hitt a sok közül, direkt káromat akarta, és a kedvességembe, őszinte szavaim mögött mindig keresett valami aljas, gonosz szándékot.

Most el tudjátok képzelni ezt a helyzetet? Szeretsz egy lányt, őszintén, és a lány, mások hatására, beteges téveszmék és gondolatok, pletykáknak köszönhetően kínoz, élvezi a szenvedésed, és nem hisz Neked.

A végén már olyan bajba sodort, hogy hajszál választott el a pszichiátriától, és Ő csak röhögött, mondván, hogy aki ilyen gonosz, az megérdemli sorsát.

Mindeközben az egyetlen bűnöm az volt, hogy őszintén szerettem.

Le nem írhatom azt a kínt, amit át kell élnie egy olyan embernek, akinek a szívében, a másik iránt csak szeretet van, kedvesség, rajongás, és tényleg, jószándék, a másik pedig mindenbe negatív, gonosz tettet magyaráz, és direkt bántja, direkt sportot űz abból, hogy tegye a másikat tönrke.

A kérdés: miért tehette ezt?

Másik: Volt-e valaki hasonló helyzetben?

Harmadik: hogy lehetett volna hatni rá? Hogy lehet valaki ennyire agyhalott, hogy másoknak hisz, és nem annak, aki szereti, és akit szeret(ett)?

Utolsó: miféle élvezetét lelik azok, akik így tönkretesznek egy kapcsolatot?

Mindenesetre elég kegyetlen dolog az, hogy ha az őszinte szerelem, szeretet, szavak nem elég ahhoz, hogy higgyenek Neked.

A tettek, az, hogy kiállsz és segítesz a másikon, szintén nem elég.

Akkor mi számít?