(21/L) Miért mindig a "rosszfiúk" jönnek be? [pontosabban 1 rosszfiú. ]

Átlagos családban nevelkedtem, jó körülmények, szüleim együtt vannak, szeretnek, van egy okos nővérem, minden heppi és gyönyörű.

Csak én nem.

A fél kamaszkoromat áthazudtam a szüleimnek, az se volt igaz amit kérdezek, itthon én voltam a szürke lány aki főiskolára készül és ambíciói vannak, közben 16 évesen belezúgtam egy akkor 30 éves férfibe akivel aztán 4 évig a legnagyobb titkok közepette jártunk.

Az a tipikus hosszú hajó, tetovált, jéghideg tekintetű csávó volt, aki mindig bajba került valahogy, ivott, cigizett, sokan féltek tőle ránézésre, itt ott művelt törvénybe ütköző dolgokat.

Van egy olyan rossz tulajdonságom, hogy ha érdekel egy ember akkor sokat kérdezek tőle és furcsa módon ő teljesen megnyílt nekem, vártam hogy mikor fog durvábban rám szólni, hogy szálljak le róla és már magam sem értem, hogy mertem vele elkezdeni beszélgetni egyáltalán. :)

Megtudtam hogy korán elvesztette az anyját, az apja sosem volt rá kíváncsi, családja nincs és csajozni se tud egyszerűen.

Teljesen elvette az eszem, "elrontott", nem ismertem magamra, rengeteget hazudtam otthon miatta, cigiztem, piáltam, és 17 éves voltam mikor először lefeküdtünk.

Mint kiderült én is alaposa felforgattam az ő világát, nagyon elkezdett függeni tőlem, már volt hogy megijedtem tőle mennyire kellek neki, tudom sok lány örült volna neki, de én féltem a felelősségtől

Aztán kb 1 éve vége lett (rengeteget veszekedtünk a vége felé, és talán ez hülyén hangzik, de már nem érte meg hazudozni miatta itthon)

Most megismerkedtem egy rendes, korban is jobban passzoló, főiskolát végzett, rendes kinézetű, sportos, kedves, őszinte, sótlan, íztelen, szagtalan, színtelen álompasival akit szívesen mutatnék be itthon, de csak az én régi "rosszfiúm" jár a fejembe...

Tisztára mintha egy elba*ott film történetét írtam volna le...