300Km-re barátnőm nélkül hetekig?

én ilyen helyzetben vagyok,talán még rosszabba.én nemrég jöttem össze a pasimmal,aki majdnem 300 km-re lakik tőlem.kb 2-3 hetente tudunk talizni,tehát mi alapból úgy indulunk neki,hogy ekkora a táv,és ilyen ritkák a talik,szinte összeszokni sem tudunk.nem tudom meddig fog ez így működni.:(kitartást.

köztünk barátnőmmel kicsivel több, 100 km van, hetente, kéthetente találkozunk egy két esetleg három napra, telefonon és msnen tartjuk a kapcsolatot minden nap. telefonon 100 órát szinte ingyen beszélek vele egy hónapban tehát nem nehéz sokat beszélni, megismerni a másikat meg ilyenek :9 nálunk már elmúlt ez az ismerkedős időszak, megbízunk a másikban és persze a telefon se hagy időt nagyon semmire se :) már-már hiányzik ha nem hallom a hangját vagy csak a szuszogását :)

a barátom és köztem kb 6000 km van jelenleg. igaz, elvileg "csak" egy évet kell így kibírnunk. szóval a 300 nem is olyan sok, ha igazán szereted, és csak időleges, tehát nem örökre megy el. ha tényleg szereted, akkor nem fogod elengedni, csak azért mert kicsit nehezebb, ha nem, akkor meg nincs miről beszélni.

20:03 hát sok sikerült kívánok nektek :) 6000 Km az nagyon sok egy év még több nélküle...csodállak titeket a kitartásotokért :)

köszi, nagyon aranyos vagy. meglátjuk, mennyire fog működni, még csak két hete váltunk el. nyilván az egy év alatt szeretnénk meglátogatni egymást, meg minden nap beszélünk. persze az nem ugyanaz, de azért nekünk már sokkal több lehetőségünk van, mint mondjuk 100 éve. :)

MI 320 km-re laktunk egymástól, 1 év után összeköltöztünk. Előtte 2-3 hetente láttuk egymást. Ha szereted, érdemes :)

Ha nagyon hiányzik, akkor masztizz, és közben gondolj Rá. F.

21:04 én azért drukkolok nektek :) sztem havonta, 2 havonta azért fogtok találkozni vagy kicsit ritkábban, de azért túl fogjátok élni :)

laci, azt kétlem, hogy havonta, kéthavonta, inkább mondjuk egy év alatt 2-3-szor, mivel kb 200 ezer csak a repjegy. de köszi, hogy drukkolsz, mi is drukkolunk magunknak. remélhetőleg nem fogyunk ki a türelemből, de ha véletlenül mégis, legalább elmondhatjuk, hogy megpróbáltuk.