Egy kapcsolatban fontos hogy a férfi katonaképes legyen?

nekem van egy ismerősöm aki katonaorvos, ráadásul jogi diplomája is van, és nincs rendes kapcsolata, mert attól félnek a nők, hogy kiküldetés miatt otthagyja őket.

Persze szép azt hallani, hogy én megjártam Afganisztán poklát, vagy hasonlók, csak sajnos a mai 30-40 éves korosztály 0,5 százaléka mondhatja el ezt magáról, az ennél fiatalabbak, vagy idősebbek közül pedig kb 0,0001%.

Tehát a 30-nál fiatalabbak között körülbelül 2 Afganisztánban/Irakban szolgáló magyar katona van/volt, és kb ugyanennyi a 40 fölöttiekből is.

Nagyon jól hangzik azt mondani, hogy veterán vagy, de addig senkinek ne higgye el az ember, hogy katona volt, amíg nem látta a katonakönyvét!

Lehet te katonás emberek körében mozogsz. De más esetben nem hiszem hogy túl fontos lenne, max ha full béna vagy és naa legalább mentél volna katonának bár ilyet se sűrűn halottam.

Egyébként volt egy srác akivel együtt dolgoztunk egy néhány napig, ő meg mesélte hogy mennie kellet volna katonának mert náluk ez kötelező vagy mi (külföldön volt) úgyhogy ő elmebetegnek tette magát meg vagdosta a karját, ereit. Aztán végérvényesen felmentették, ergo az életbe nem fogják besorozni mert alkalmatlan.

Kedves kérdező! Könnyen lehet, hogy mi teljesen más környezetben szocializálódtunk, de ha te most nem teszed fel ezta kérdést, valószínűleg nekem a büdös életbe' nem jutott volna eszembe a katonaságot összefüggésbe hozni a nőknek való megfeleléssel.

Nekem egy férfinél azok a fő külső szempontok, hogy tetszik-e nekem, mármint vonzónak találom-e az arcberendezését, a testalkatát (ami hogyha nem szélsőségesen sovány vagy kövér, akkor lehet bármilyen, ha már az arca tetszik – előny persze, ha jó a teste, de nem ez a döntő). Belső szempontok pedig – amik azonos mértékben fontosak az első benyomáskor – hogy hasonló legyen az érdeklődési körünk, szellemileg partner legyen, illetve persze legyen meg benne az egészséges jóindulat, korrektség, őszinteség (+tapintat), illetve humorérzék (ami van, ha intelligens), és nyitottság. Most hirtelen ezek jutottak eszembe.. Előny, ha összességében egy férfias jelenség, de ez egy pasinak a jelleméből fakad, amihez hozzátesz, ha jól néz ki, de százezer dologtól lehet férfias valaki, sokszor meg sem lehet fogalmazni, mitől.

Őszintén szólva ha megismerkednék egy szimpatikus pasival, és megtetszik, majd megemlítené, hogy katona volt, eléggé meglepődnék. Annyira távol áll attól a közegtől amiben élek.

Általánosságban viszont még annyit tudok hozáfűzni, hogy a katonaság kapcsán létezik egy elég negatív sztereotípia. Miszerint a katonák izomagyú primkó gyilkológépek, akiknek odáig terjed az iq-juk, hogy teljesíteni tudják a hasonlóan primitív, agresszív parancsnokok parancsait. A kiképzés egy szükséges rossz, egy tömény sz*patás, ahol mindenki szennved, és alig várja a leszerelést. (Ha másért nem, akkor mert halálra unják magukat.) A háború egy kilátástalan vérengzés amibe bele lehet zakkanni. Stb. Szóval sok nő ilyen dolgokat társít a katonaság-témáhozhoz, ez most persze lehet, hogy egy eltúlzott és leegyszerűsített általánosítás volt, és mindezt úgy, hogy fingom sincs az egészről, de én ilyen hozzáállást tapasztalok a nemcsak a környezetemből.

A hazugságról: azért hazudni magadról valamit, hogy bevágódj, egy szörnyen primitív gondolat, ugyanakkor nagyon megbonyolítaná az életed, szóval egész nyugodtan felejtsd el. Most tényleg jó az neked, ha annak a nőnek nem is igazából te tetszel, hanem valaki, aki szerinted megfelel neki? Ennek mi értelme? Nem érzed, hogy teljes zsákutca? Mit gondolsz, sose derül ki? Ez olyan, mintha nekem megtetszene egy orvos, és bekamuznám, hogy az orvosin végeztem. Akkor "jó esetben" megtetszik neki egy nem létező csaj, aki úgy néz ki mint én, csak orvos. Ebben mégis mi a jó? Aztán meg majd kezdjek el improvizálni, ha szakmáról akar velem társalogni. Nem kellene másfél perc sem, hogy kiderüljön a hazugság, de nem is ez a lényeg.

Az őszinteség-dolgon meg kicsit elgondolkodtam. Mármint amikor valaki írta, hogy ha teljesen őszinte, akkor undorodnak tőle. Nekem erről nem a paraszt-őszinteség ugrott be ("nagy a segged! ..háde mosmán meg mi a baj? há nem aszontad, hogy a őszinteség a fontos?") – hanem amikor egy pasi kitárja a lelkét. Én legalábbis úgy éreztem, hogy erre gondolt az a válaszoló. Szóval mikor egy pasi túl hamar elkezdi gátlástalanul ontani az érzelmeit egy nőre, akiben még nem alakultak ki olyan erősen, az visszavetheti a dolgot. De ha már egy ideje szerelmes belé a csaj, az persze más. Nekem pl. máig megdobban a szívem, mikor eszembe jut a barátom, mikor elsírta magát a heves érzelmektől. Akkor már jópár hónapja együtt voltunk, de ha ezt az első 2 hétben csinálta volna, hát lehet, hogy elkezdtem volna menekülni...

Szóval szerintem legyünk csak egész nyugodtan őszinték – csak annyi, hogy nem szabad szélsőséges túlzásokba esni.

Hazudni meg semmi értelme, már csak azért se, mert szinte azonnal kiderül.