A férfiak tényleg nem tudnak az első barátnőjük mellett maradni hosszú távon?

Mindig ezt hallom valamilyen formában, ismerősöktől tv-ből stb, és már kezdek beleőrülni a gondolatba. :(

1 év 3 hónapja vagyunk együtt.

Én lassan 20 éves vagyok ő 23. Én vagyok a legelső barátnője, előttem nem is feküdt le senkivel.

A baj az hogy neki én első vagyok, nekem viszont már sok volt a pasizásból az elmúlt években. Szóval én már kész lennék megállapodni mellette, nem vágyom több pasizásra se bulikra, amúgy is inkább itthon ülős tipus vagyok. Vágynék a közös életre. De egyre jobban rájövök hogy ez Vele soha nem valósulhat meg. Mert neki csak "gyakorolni" vagyok jó, és hamarosan továbblép hogy kiélje magát...ezt mondja mindenki.

Néha rámjön a sírás ha erre gondolok, hogy feleslegesen építgettem ezt a kapcsolatot ilyen szépre, mert Ő még tovább akar lépni és csajozni, és én itt maradok egyedül.

Ne is mondjátok hogy miért nem kérdezem meg Őt..amikor kérdezgettem erről, próbálta tagadni, de mégis benne volt a válaszban ez amitől félek.

Most ebbe hogy törődjek bele? Minnél több ideje vagyunk együtt egyre kétségbeesettebb vagyok, egyre közelebbinek érzem azt a napot amikor lelép valaki mással, és én nem tehetek semmit! Hiába adok meg neki mindent, akkor is rajta van a nyomás a haverjai által, hogy milyen férfi az aki az elsőt mondjuk feleségül veszi. Meg mindig mondják neki hogy szedjen végre össze valakit a hátam mögött.

:(