Van még ilyen ember, aki ennyire elfolytja az érzéseit?

Én is elszoktam bár nem ugyan azért mint,te én nem szeretem

ha gyengének látnak a körülöttem lévő emberek,mert akkor

sebezhető és kihasználható vagyok.Az érzéseimen is igyekszek

felül emelkedni egyszerűen nálam ez egy hátráltató tényező.

22/fiú

Én sem mondom ki az érzéseimet. Legutoljára kb kisiskolás koromban mondtam anyámnak hogy szeretlek. A szüleimen kívül amúgy sem mondtam ilyet még soha senkinek, és már nekik sem mondtam már vagy 10-12 éve. Nekem mondjuk könnyebb dolgom van mert nincsenek barátaim meg nem jártam soha senkivel, a szűk családi kör meg már megszokta.

Ha vannak érzéseid de nem mondod ki az csak azt jelenti hogy gátlásos vagy. Vannak ilyen betegségek mint az asperger szindróma vagy az alexitímia, de akkor nem éreznéd problémának hogy nem beszélsz róluk, sőt nem és éreznél nagyjából semmit.

20F

Hasonló vagyok én is.

Nem akarom, hogy sebezhető legyek. Nem akarom, hogy lássák, hogy nekem is fáj. Nem engedhetem meg magamnak.

Ha megengedném, akkor rögtön csak egy lennék a sok rinyálós picsä közül az ő szemükben.

27/N

Fuhh, ez nagyon rossz és egészségtelen és sajna nagyon is ismerős :S

Mindenképpen magadban kell eldöntened ezt, hogy meg tudj nyílj valakinek. Biztos van rá megfelelő ember, aki megértené és tudna neked tanácsokat is adni.

Jó érzés ha nem érzed magad egyedül a problémáiddal és egy barátság is magasabb szintre lép ha az egyik fél érzi h bíznak benne annyira h megosztanak vele ilyen dolgokat, a másiknak meg jól esik h a "bajban" is kitartanak mellette és törődnek vele. :)