Legyünk barátok vagy felejtsem el? Van még remény bármire is? (részletek lent)

Szóval 1 hónapja találkoztam egy sráccal.Akkor nem került sor komolyabb beszélgetésre,de utána két nappal megkerestem facebookon,ahol aztán chaten rám írt. Utána szinte minden nap dumálgattunk,érdeklődtünk egymás felől. Aztán mivel már elég sokat dumáltunk chaten tettem utalásokat,hogy jó lenne találkozni, de igazából ő kicsit "félt" ettől ill. azt mondta,hogy ezt még el kell döntenie magában,mert hogy most valami bonyolult, persze azt nem tudtam meg mi az a bonyolult dolog,de azt tudtam,hogy ő csak komolyabb kapcsolatokra határozza el magát. Én se gondoltam,hogy csak úgy összejövünk,én is komolyan gondoltam. Most a héten végre elhívott és találkoztunk. Jó sokat beszélgettünk stb. A találkozás után egy nappal,pedig ismét fb-n beszéltünk, én eléggé féltem,hogy mi lesz milyen benyomást tettem rá. Végül elmondta,hogy "aranyos vagyok meg minden" de mégse volt az igazi, vagy valami ilyesmi szöveget mondott,szóval,hogy úgy érezte nincs meg az az érzés aminek ilyenkor már lennie kell,de,hogy előtte amúgy meg mondta,hogy ő "Úgy" is gondolt volna rám. Szóval én ettől igazából nagyon féltem,hogy így lesz ennek vége,és nagyon csalódott vagyok, nagyon szomorú,mondhatni "fáj" ez az érzés,és nem is akarom elhinni hisz jól alakultak volna a dolgok. A lényeg,hogy azon nem tudok változtatni,hogy "érezzen" valamit,hiába érzek én többet. De ő mondta,hogy nem akarja megszakítani velem a kapcsolatot.Szerintetek lehetünk barátok? Hisz én többet érzek,és úgy gondoltam volna,hogy én tudnám szeretni őt.Vagy inkább felejtsem el? Van még remény bármire is? Egyszer találkoztunk,alig ismer,de máris eldöntötte,hogy nem lehet semmi? pedig gondolt "úgy" rám... Elég elkeseredett vagyok és nem tudom mit kezdjek magammal. Légyszi komolyan válaszoljatok, az önbizalmam jelenleg nulla.

(16/L)