Miért követem el mindig azt a hibát, hogy beleszeretek egy fiúba?

Soha se voltam egy szerencsés ember. Ha tetszett egy fiú hülyített,kihasznált,megalázott aztán jót röhögött rajtam a haverjaival vagy szimplán levegőnek nézet. Már hozzászoktam és nem is nagyon tudok hinni bármelyik embernek is.Mindenhol kerestem normális fiúkat,de egyre se bukkantam..Már mindent megpróbáltam,de sehogy se vesznek észre a fiúk.Nincs amivel kitudnék tűnni a tömegből,lehet ez a baj,hogy a mai világban csak azokat veszik észre akik mindent megtesznek csak,hogy kitűnjenek a tömegből...De én meg nem akarok megváltozni azért,hogy észre vegyen egy fiú is.Volt olyan is,hogy egyik fiú osztálytársammal elbeszélgettem kiránduláson,és azt mondta,hogy hiába álmodozok nekem sohasem lesz fiúm.. Van benne némi igazság.. Vagy ennyire ronda lennék?

Igazából már úgy vagyok az egésszel,hogy az sem zavarna ha úgy halnék meg,hogy nincs senkim.Mert már csak hibának tudom azt tekinteni ha valakit megszeretek,és csak szenvedek miatta.

Néha eléggé rossz látni,hogy más lányt van aki szereti,engem meg senki, csak a szüleim.

16/L