19 éves leány vagyok. Pár hónapja betoppant az életembe a szőke herceg, igen ám de a távolság /sok 100 km/ akadályt görditett a felhőtlen boldogságunk útjába. ->Vajon mi járhat a fejében? <-

nagyon-nagyon sok kérdés van ebben a témában, tanácsom, hogy olvasd el a ráírt válaszokat.

Az játszódik le benne is mint benned: Nem biztos benne, hogy együtt maradtok, hogy kibírjátok ezt. Ez természetes félelem, és nincs ok rágódni ezen, míg azt mondja, már pedig egy próbát megér miattad.

Általában egy párkapcsolathoz elég pár éven át a heti 1 nap tali (ha már a kettő megoldható, bőven jók vagytok), nagyon sokan kibírták már így. Nyílván egy életen át nem lehet így folytatni, de 2-3 év távlatában nem szokott probléma lenni.

A gondot az szokta okozni, hogy vajon addig mit csinál a másik? Esetleg mással találkozik, ebédel, bulizik?

Kölcsönösen meg kell bízni a másikban, és persze tényleg nem visszaélni a helyzettel, és igen boldog 2-3-4-5 év várhat rátok.

Azt mondják, akik távkapcsolatban élnek keveset veszekednek (na ez nem igaz), meg hogy a távolság megszépíti a kapcsolatot (ez viszont igaz)

Sok sikert.

Szerintem már nem úgy érez irántad, mint eddig már nem rózsaszínben látja a világot. Lehet, hogy már nem annak lát akinek látni akart, hanem aki valójában vagy és ezzel nem tud mit kezdeni. Lehet, hogy bizonytalan, de szerintem nagyon is tudja mit akar, csak nem tudja neked konkrétan kimondani.

Lehet csak barátságot akar vagy hasonló...

Persze az is előfordulhat, hogy azt akarta ezzel kifejezni ő mindenképp szeret bármi történik, és neki csak te kellesz.

Én simán rákérdeznék, biztos nem egy ilyen oldalon kérdeznék meg vadidegen embereket, akik azt se tudják mi a helyzet, hanem megkérdezném őt nyomban.

Én is 19 vagyok és szintén távkapcsolatban.