Ezek az érzések normálisak vagy baj van velem?

20 éves lány vagyok, még nem volt komoly, hosszút távú párkapcsolatom, így alakult. Viszont ha mondjuk akad valaki, arra gondolok, hogy 1 emberrel leélni az életem összekötve, komolyan a pánikroham kap el, és fuldoklok. Úgy érzem magam h le lennék kötve. Bár nem tudom igazából mondom még nem voltam ilyen helyzetben... Ne értsétek félre, nem vagyok könnyűvérű, nem adom magam meg nem kavarok össze vissza, hanem egyedül vagyok. (Bár én szeretek egyedül lenni, ilyen vagyok. Csak néha hiányzik valaki, de jól érzem magam így is.)

Itt ezekkel az érzéseimmel van a gond. Olyan a személyiségem, hogy én szeretem a változást, menni akarok mindenhova,igazán élni, tapasztalni, látni mindent, voltam már külföldön is pár hónapot.

És van aki most végre tetszik-ritka az ilyen, mikor úgy igazán tetszik valaki valamiért-, viszont akkor is van ez, hogy esetleg ő többet vár, tervez, eszembe jut a házasság, gyerek, életem végégig vele és egyszerűen pánikolok :D.

Mert nekem van pár álmom, amiket el akarok élni, szerepel külföld is benne pár éven belül, persze csak 1-2 évre, azt akarom csinálni amit szeretnék.

Egyáltalán, hogy szoktak tervezni a huszonévesek? A nagy őt keresik, akivel holtodiglan? Mit gondoltok? Amúgy is később állapodnak meg az emberek.