Kezdőoldal » Felnőtt párkapcsolatok » Párkapcsolati problémák » Hogy vegyem rá a páromat,...

Figyelem! A Felnőtt párkapcsolatok kategória kérdései kizárólag felnőtt látogatóinknak szólnak!
Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.

Hogy vegyem rá a páromat, hogy keressen munkát?

Figyelt kérdés
Nem arról van szó, hogy nem akar dolgozni, csak szerintem túlságosan el van kényelmesedve, mert az előző munkahelye kb álmai munkája volt, üzletvezető volt egy olyan helyen, ahol szinte semmi nem kellett csinálnia. Most viszont egy éve nem talál munkát, beadja ő a jelentkezését 1-1 hirdetésre, de alig hívják vissza valahonnan, pedig már több módszerrel próbálkozott, és nem látja be, hogy az az idő lejárt, hogy újra álmai munkájára vágyhasson. Hogy vegyem rá, hogy vállaljon el valamit akár átmenetileg is, amíg nem talál jobbat? Még nem élünk együtt, így úgymond nincs beleszólásom, ráadásul, ha tanácsot próbálok adni, a fejemhez vágja, hogy a saját képemre akarom formálni. Mellesleg őt is zavarja, hogy nincs pénze, de úgy érzem, nem tesz meg mindent. 22 L
2011. jún. 22. 01:20
1 2 3
 11/21 anonim ***** válasza:

Miért nem talál olyan munkát munkát? Van felsőfokú sulija? Beszél legalább egy nyelvet? Ha valamelyik nincsen, akkor az előző munkája inkább a szerencsén múlott és most magasra tette a lécet. De a lébecolást könnyű megszokni, főleg, ha jön valahonnan a pénz, ami arra elég, hogy vegetálj.

És osztom az előttem hozzászólókat! A helyedben messzire elkerülném, mert az ilyen nem változik!!! Aki kibírja 1 évig meló nélkül az örökké ilyen marad és nem csak így nem számíthatsz rá, hanem otthoni segítségben sem. Egy ilyen alakra ne akard alapozni a jövőbeni gyermekeid életét.

Láttam már sok ilyet!

31N

2011. jún. 24. 09:59
Hasznos számodra ez a válasz?
 12/21 A kérdező kommentje:
Köszönöm az eddigi hozzászólásokat. Diplomája, nyelvvizsgája nincs, így én is úgy érzem, kicsit magasra tette a mércét. Azt viszont még nem vettem észre, hogy másban is lusta lenne, mert egyébként segítőkész. Meg amúgy is egy nagyon szeretnivaló ember, más baj nincs vele, ezért nem akarom otthagyni. Várok egy kicsit, aztán majd meglátom, mi lesz. :S
2011. jún. 24. 15:35
 13/21 anonim ***** válasza:
Te dolgozol? Ha igen akkor mond azt,hogy ez így nem lesz jó,hogy én NŐ dolgozok...
2011. jún. 25. 08:17
Hasznos számodra ez a válasz?
 14/21 A kérdező kommentje:
Én még tanulok, de mellette dolgozom. És szokta ő magától is mondogatni, hogy ez így ciki neki, de ettől függetlenül mégsem tesz érte többet. :S
2011. jún. 27. 11:58
 15/21 *fánika* válasza:

Szerintem is kár abban reménykedni, hogy majd megváltozik. Egy éve vagyok együtt a barátommal, és eleinte én is azt hittem, hogy majd összekapja magát, hogy csak átmeneti időszak ez nála. De akinek nincs ambíciója, annak nem is lesz. Mikor összejöttünk dolgozott, pincérkedett. Középsuli után rögtön elkezdett dolgozni (szerinte kényszerből - szerintem meg alapból nem is akart tovább tanulni). Pár évig ez jó is volt neki. Miután összejöttünk pár hónap múlva megszűnt a munkaviszonya. Azóta vegetál. Talpraesett embernek hittem, azt gondoltam, hogy majd talál valami mást. De nem. Ő pincérként szeretne dolgozni, mert azt szereti. De mivel egy kisvárosban élünk, ahol kb. sorra zárnak be a szórakozóhelyek, erre nem sok esély van. Felsőfokú diploma nélkül meg ugye vagy elmegy árkot ásni, vagy megpróbál elhelyezkedni a szakmájában (Ami jól is fizetne - a felszolgáló fizetéshez képest főleg). És itt a bibi, hogy ő azt gyűlöli, ő azt soha, azt csak azért tanulta, mert az anyjáék rákényszerítették. + Meg kellene csinálnia egy vizsgát hozzá (amit anno nem tett le, mert ő úgysem ezt akarja csinálni). Próbáltam meggyőzni, hogy túl sok választása nincs, vagy hogy még tanulhatna is valami mást (de hát itt meg ugye előjön az, hogy fogalma sincs, hogy mi is szeretne lenne). Kocsmát/kávézót akar nyitni - Ez a nagy "terv". Nulla anyagi tőkével. És csodálkozik, hogy kiakadok, ha szóba hozza. (Persze azonkívül, hogy "Majd nyitok egy kocsmát magamnak", nem történik semmi.) És zavar, mostmár egyre jobban. Van diplomám, dolgozom vele 2 éve (relatív elég jól keresek), mellette levelezőn igyekszem megszerezni a másoddiplomámat, tervben van még egy nyelvvizsga, meg egy szakirányú továbbképzés. Tudom, hogy mit akarok csinálni, és azt is, hogy ahhoz mi mindent kell tennem. És zavar sajnos, hogy ő meg néz ki a fejéből és sajnálkozik, hogy a mai világban senki sem talál munkát....

Szóval....én is azt gondolom, hogy kutyából nem lesz szalonna. :(

2011. júl. 5. 10:21
Hasznos számodra ez a válasz?
 16/21 *fánika* válasza:
Bocsi...leírtam az én sztorymat...A kérdést látva kifakadt belőlem. Azt hittem a barátomnak ösztönzésre, bátorításra van szüksége, hogy lépjen. A szüleitől nem igazán kapta meg soha. De az utóbbi időben kezdem belátni, hogy ehhez én is kevés vagyok... Pesszimista, önbizalomhiányos, kishitű embert nehéz ebből az állapotból kimozdítani.
2011. júl. 5. 10:34
Hasznos számodra ez a válasz?
 17/21 A kérdező kommentje:
Köszönöm, hogy leírtad, tanulságos volt. Esetleg megírhatnád, ha jutottatok valamire, mert nálunk még mindig ugyanaz a helyzet, nincs szívem szakítani vele. :S
2011. júl. 5. 14:18
 18/21 *fánika* válasza:
Egyenlőre nekem sem volt szívem szakítani. Mert nagyon jó ember, megértő, becsületes, odafigyel rám, és nagyon szeret engem. Én is nagyon szerelmes voltam. De megkoptak az érzelmeim. Pont az miatt, hogy ennyire nincs semmi célja, ennyire nem tud magával mit kezdeni, már nehezen tudok rá úgy tekinteni, mint férfira. Nem látom a közös jövőnket (Hogyan is láthatnám, mikor ő még a sajátját sem látja...?). Egyetlen férfitól sem várnám el, hogy eltartson, én meg majd otthon üldögélek és háztartást vezetek. De én sem akarok eltartani, meg pesztrálgatni mást. Arról nem is beszélve, hogy néha kezd átragadni rám a pesszimizmusa. Pedig én alapvetően pozitívan gondolkodok. Próbálok mindenhez úgy állni, hogy sikerülni fog, meg majd megoldódik. Kicsit lehúz engem. Amit még nem értek az az, hogy nincs jogosítványa, és esze ágában sincs megcsinálni. Mondván úgysem lenne mit hajtania, meg addig jó, amíg ő nem vezet, mert vagy magát ölné meg közben vagy mást. Mikor közöltem vele, hogy ez baromság, mert miből gondolja ő nem tudna megtanulni vezetni, akkor lehurrog, hogy miért akarom beleerőszakolni valami olyanba, amiről ő tudja, hogy nem menne neki. Számomra pedig az a természetes, hogy egy férfi tud autót vezetni, és ha a család útnak indul, akkor nem a nő ül a volán mellett...
2011. júl. 5. 18:25
Hasznos számodra ez a válasz?
 19/21 *fánika* válasza:
De rettent nehéz szakítanom... Fáj...Mert kötődöm hozzá, és mert én tényleg komolyan gondoltam ezt a kapcsolatot...És fáj szembesülni azokkal a dolgokkal, amikről tudom, hogy engem hosszabb távon felőrölnének. Pedig jó esze lenne, tényleg kezdhetett volna valamit az életével. Ez nagyon bánt. De valahogy az élet más területein sem képes 1-ről a 2-re jutni. Pl. kb. 1 éve költözött anyujával új lakásba. Még mindig nincs függöny az ablakán. Anyuját nem érdekli, mert az nem az ő szobája, a barátom meg úgy van vele, hogy majd lesz... Számomra ezek érthetetlen dolgok. Azért egy függönyt megengedhetne magának. Múlt nyáron eljárt dolgozni pár hetet (kőműves munka), és a pénzt arra költötte, hogy vegyen egy bazi nagy, drága TV-t.... Áhhh mindegy nem panaszkodom tovább.
2011. júl. 5. 18:34
Hasznos számodra ez a válasz?
 20/21 A kérdező kommentje:
Mintha saját magamat hallanám. :S Jogsi ugyanez, ha megyünk valahová, mindig én vezetek... nem azért, imádok vezetni, de szerintem ez is egy domináns szerep. Meg ő a TV mellett PS3-ra költi azt a kevés pénzét. :S
2011. júl. 6. 15:15
1 2 3

Kapcsolódó kérdések:





Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu

A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik.
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!