Miért van az hogy egyre több olyan kérdész van ami a végzetségen alapulo párkapcsolatrol szol?

Nem az iskola jellege okoz gondot ezekben a kapcsolatokban.

Ahhoz, hogy két ember sokáig jól meglegyen együtt, nem árt, ha szellemileg is egymásra tudnak hangolódni, tudnak beszélgetni, és egyenrangúak.

Ha az egyik fél lényegesen - mondjuk ki - butább, mint a másik, akkor ő kiszolgáltatottnak, megalázottnak érezheti magát egyes esetekben, míg a másik fél fog keresni olyan kapcsolatokat, ahol tud beszélgetni arról és olyan szinten, amiről és ahogy ő szeretne.

Lehet tiltakozni, de a sikeres házasságok titka tényleg az, hogy "suba a subához, guba a gubához", a két fél hasonló körülmények közül indul, hasonló társadalmi réteg, műveltség, és a többi.

Ha egy szakmunkás szeret olvasni, színházba járni, tájékozott, természetesen lehet megfelelő pár egy két diplomás egyetemi docensnek, aki szintén szeret olvasni, színházba járni, és szívesen vitatkozik a politikáról. Miközben lehet, hogy egy olyan másik diplomás, aki azt se tudja, ezek mi fán teremnek, csak a buli, pia, szex érdekli, és leszólja, aki beül egy csellókoncertre, nem lesz számára jó társ: egyszerűen megunja.

A papír sok esetben nem jelent semmit, főleg ma, amikor néha sírni tudnék, kiket vesznek fel felsőoktatásba. :S