Vannak olyan emberek, akik magányosak életük végéig, és egész életükben nincs párkapcsolatuk?

Tudom, hogy vannak nagyon ronda emberek. De mondjuk aki ad magára és nem 200 kiló, mosdatlan, igénytelen állat az azért nem teljesen esélytelen. Akik ilyenek szerintem már nem tartoznak a normál kategóriába.

Aki nagyon rosszul néz ki annak másban kell kitűnnie. Például Zámbó Jimmy se volt egy szép legény, mégis lett családja...

17 éves vagyok, a súlyom és magasságomhoz tökéletes, barna rövid haj, zöld szem, mégsincs senkim. Egy "rendes kapcsolatom" volt idáig, az is 3,5 hétig tartott, jó, ha 4-szer tudtunk találkozni és a csaj dobott, mert elkezdte kavarni vki a sz*rt. Rajta kívül szinte mindenki elutasított, pedig mondták jópáran, h nem vagyok csúnya, de senkinek nem jövök be :(

Mostmár úgy vagyok vele, hogy, ha tényleg igaz, h "mindenkinek van párja az életben" akk ő majd megtalál engem, mert, ha csak hiábavalóan próbálkozok, akkor egy idő után "elszomorodnék", h már megint nem, megint nem, megint kikosaraztak, meg hasonlók... És ezt nem hagyhatom, h így lássanak, mert csak fájdalmat okoznák azoknak, akik szeretnek, ill. a gyengeségemet mutatnám az ellenségeimnek...

Már régi a kérdés, de számomra sajnos nagyon is aktuális. Azért remélem, hogy az "antiszociális elmebeteg" kifejezést nem lenéző hangnemben értette a kérdező. Nekem is úgymond "belső" problémáim vannak, és voltak mindig is, szociális fóbia, meg úgy általában véve is szorongok mindentől. Belül olyan vagyok most is, mint egy vágyakozó kamasz, mivel ugye, még semmi nem történt velem ilyen téren. A lányok, nők számomra a beteljesületlen, plátói vágyaknak, érzéseknek a végtelen óceánját jelentik.

Sajnos szerencsém sem volt, mert interneten, társkereső oldalakon is próbálkoztam, de az a pár lány, akivel sikerült megismerkednem, végül elutasított. Pedig ez nem rajtam múlt, mert itt a neten már azt hiszem, meg is van bennem a kellő bátorság. Már igazából nem is tudom, hogy milyen kapcsolatra lenne szükségem. Fejben már én sem hiszek abban, hogy lesz valaha valakim, akármilyen jellegű kapcsolatról is legyen szó. Az itt a nagy baj, hogy az ilyen magányos emberek nem tudnak egymásra találni, mert elszigetelten élnek egymástól. Valamifajta csodában reménykedek, ki tudja hogy miért, talán azért mert ilyen a természetem.