Mennyire érzed úgy, hogy Isten "irányítja" a kapcsolatotokat?

A barátommal abszolút így érzem. Őt nekem találták ki, és egy csoda, hogy ő van nekem. A vitáknál (bár nálunk még nem volt semmi komoly probléma, 8 hónapos kapcsolat) meg a megértés, a szeretet fontos...ő is és én is elég mélyen benne vagyunk ebben a kapcsolatban lelkileg, és ha összezörrenés van, nem gondolunk az elválásra, valahogy biztosak vagyunk egymásban. Ő azt mondja, minden este imádkozik értem:) Egészséget és minden jót kíván.

Úgy érzem, nem véletlen, hogy ő került az utamba. Tiszta, hűséges, nagyon tud szeretni, én is mindig egy szeretetteljes kapcsolatra vágytam...

Néha úgy érzem, Isten úgy gondolja, hogy "na, elvégeztetett. Már találkoztak, megszerették egymást,társak mindenben, és eléggé nagy a szeretet ahhoz, hogy "elszenvedjék" egymást."

Remélem jól értettem a kérdésedet:)

Nekem sokszor van olyan érzésem,ha a Jóisten most "lenéz" ránk akkor biztos nagyon boldog...:-)

Nagyon szeretjük egymást,vannak kisebb vitáink, de soha nem kiabálunk egymással nem sértegetjük egymást, még valahogy akkor is szeretettel beszélünk egymással.

Vele érzem teljesnek magam, és a találkozásunk is sorsszerű volt, A Jóisten akart összehozni minket, és sikerült is neki...:-)

22/L és 25/F

Én úgy érzem, Isten adta nekem a páromat. Előtte volt egy kapcsolatom, de annak hamar vége lett, és elég nagyot csalódtam. Akkor elhatároztam, hogy soha többé nem akarok szerelmes lenni... De aztán Isten az "utamba ejtette" ezt a fiút- és bár sose hittem az "első látásra szerelem"-ben, Nála mégis ez volt a helyzet. 3 hétig randizgattunk, és össze is jöttünk, mert fülig szerelmesek lettünk egymásba. A párom mindenben támogat, segít, mellettem áll jóban- rosszban. Sajnos nehéz körülmények között élek, lelkileg nagyon megviselt vagyok, és rengeteget kell tanulnom, így alig van időm Rá. Ő mégis mindig megért, meghallgat, és akármi butaságot csinálok, megbocsájt nekem. Mindig számíthatok rá, bármilyen helyzetben. Minden nap bebizonyítja, hogy én jelentem számára a világot- és Ő is számomra.

Nincs nap, hogy ne adnék hálát a Jóistennek, hogy Vele lehetek. Annyi mindent átéltünk már együtt, és olyan boldog vagyok, amilyen még sohasem. Sokszor imádkozok érte, hogy soha ne múljon el ez az "álom"...

Ha valamin összekapunk, mindig azért imádkozok, hogy rendbe jöjjenek a dolgok, vagy ha nem, legalább Ő boldog legyen- és ezek után mindig 1 órán belül már ki is békülünk.

Mindenben támogatjuk egymást, egymás legfőbb bizalmasai vagyunk. El se tudnám már képzelni az életemet Nélküle.

Pont olyan fiú, akire mindig is vágytam, s bár csak 18 éves volt, mikor összejöttünk, már akkor a közös jövőt terveztük együtt. Ennek már 3,5 éve, s pont a minap mondta, hogy reméli, hogy 3-4 év múlva újra adhat nekem gyűrűt (már készített nekem egyet mikor 7 hónapja jártunk)... Sőt, azt is kiválasztotta már, melyik templomban akar feleségül venni :D

Azért érzem úgy, hogy Isten keze van a dologban, mert azelőtt rengeteget szenvedtem lelkileg. Mindenhol, mindenki bántott, pedig mindig mindenkivel kedves, jó szándékú voltam. Az egyetlen "hibám" az volt, hogy osztályelsőként tanultam, s ezért sokan irigykedtek rám. Mindig kérdeztem Istent, hogy ugye egyszer majd én is lehetek boldog. S lám, 16 éves koromban megadta nekem ezt a boldogságot, ami úgy érzem, sose fog elmúlni, és hiszem, hogy Isten mindvégig mellettem, mellettünk fog állni, és egyengeti a közös utunkat. :)

20/L

De jó nektek! Nekem is hozhatna az isten már egy normális társat akivel szerethetjük egymást. Legalább karácsonyra... :)

20/l

Nekem pont karácsony előtt "hozta a Jézuska" :) Emlékszem, még "hivatalosan" nem voltunk együtt (az 1. csóktól "számoljuk"), de azt írtuk egymásnak karácsonykor sms-ben, hogy életünk legszebb karácsonyi ajándéka a másik :)

Imádkozz szorgalmasan, és majd elhozza a Nagy Ő-t Neked is ;)

20/L