Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Mit tennél, ha úgy éreznéd a párod "élősködik" rajtad?
Fél éve vagyunk együtt a párommal, mindketten 22 évesek vagyunk, diákok. Eleinte teljesen más volt mint mostanában. Néhány hónapja bárhova megyünk elvárja, hogy én kérjem el otthonról az autónkat, mert autóval kényelmesebb, és ő éppen ezért meg azért nem tudja elkérni... de ha már elmentünk akkor fizessem én a kaját, mert nekem van étkezési utalványom, és az "nem pénz", ilyenek. Az ilyen megjegyzéseknél már sokszor legszívesebben az asztalra csapnék, hogy álljon már le. Engem is félig a szüleim tartanak el, félig az ösztöndíjamból élek, szükségem van minden fillérre... Próbáltam már rá finoman, és keményebben is utalni, hogy a benzin pénz ám, és mondtam már nemet is, hiszen a heti kajajegyem is úgy van kiszámolva, hogy nekem az pont elég legyen, és így is ő eszi el a felét. Ha fel jön hozzám, rögtön nyitja a hűtőt, vagy megjegyzi az orra alatt hogy főzhettem volna valamit stb. Én nagyon szeretem őt, de nekem ez így már nem megy tovább! Hogyan mondhatnám meg neki finoman, hogy az én ölembe sem csak úgy potyog a pénz?! Volt hogy mondtam menjünk inkább busszal, nem, mert neki nincs kedve annyit ülni a buszon, meg egyébként is át kéne szállni egyszer, és azzal is mennyi idő elmegy, inkább nem is mentünk sehova. Nekem ez már NAGYON sok!!! Csak én reagálom túl?
Én úgy képzelek el egy kapcsolatot, hogy a költségeket megosztjuk. Sosem várnám el senkitől hogy "eltartson", ha megyünk valahova, akkor mondjuk ő fizeti a benzint, én a vacsit vagy bármi. Nekem ez így tűnik korrektnek. Az sem baj ha néha én fizetek, néha ő... az is oké, ha én kicsit többek adok anyagilag egy kapcsolatba mint a párom, de legalább érezném, hogy nem csak a pénz érdekli, hogy vegyem neki a kaját, taxizzam mindenhova, etessem meg, szórakoztassam stb. Ma is azért ülök itthon, mert buszozni nem hajlandó a drága, én meg közöltem, hogy akkor nem megyünk sehova... Már célozgatni sem tudok, vagy nem veszi észre, vagy nem akarja észre venni mire próbálok kilyukadni. Soha egy darab sajtot, vagy egy doboz rámát nem venne, de elvárja hogy minden este meleg vacsival várjam (amikor még magamra sincs időm főzni sokszor). Hogy lehet ezt úgy elmondani, hogy ne legyen belőle sértődés de kicsit észbe kapjon?
Örökbefogadtatta magát?
Szóból áltban szokott érteni az ember!
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!