Hogy csinálnátok ezt a dolgot a leghumánusabban, hogyan értetnétek meg, hogy ennek a kapcsolatnak vége?

Van egy 5 éves kapcsolatom, együtt is élünk. Hatalmas szerelem volt. Az elmúlt hónapokban (inkább az elmúlt évben) borzasztóan megromlott. Egyszerűen nem vagyunk képesek egymáshoz alkalmazkodni, a legalapvetőbb tisztelet halt ki a kapcsolatunkból. Az együttélés szabálya, hogy kompromisszumokat tudjunk kötni, hogy mindkét félnek boldogság legyen a kapcsolat, ne stressz és teher.

Szépen megkérem valamire, elmondom neki ezerszer, még annál is többször és egyszerűen semmibe veszi a kérésemet. Mintha az egyik fülén bement volna a másikon azzal a lendülettel ki. Következő alkalommal minden ugyanúgy történik. Semmibe veszi a munkámat (házimunkára gondolok), hiába takarítok fel tízszer egy nap, ő ugyanúgy bejárkál cipőben, ugyanúgy szétdobálja a ruháit, ugyanúgy széthagy a konyhában mindent, pedig nagyon jól tudja, hogy előtte 10 perccel lett kipucolva az egész lakás. Egyszerűen átnéz az ilyen dolgokon, pedig régen nem volt ez. És milliószor próbáltam megbeszélni vele, már nem érdekli..

Egyre gyakrabban torkollik a "beszélgetés" ordibálásba, az alapvető kommunikáció kezd megszűnni közöttünk. Magányos vagyok, nem vagyok boldog, sőt...

Tudom, hogy nincs már köztünk szerelem, de nem bírom kimondani neki és ő se nekem, pedig valószínűleg ezzel ő is tisztában van. Valamelyik héten erőt vettem magamon, és megmondtam neki, hogy mire hazajövök a munkából, már ne legyen itt (a lakás az enyém). El is ment, mikor hazaértem nem volt itt, sem a cuccai. Fél óra múlva csengetnek, kinyitom az ajtót, ott áll ő, aki bármilyen kérdés, bármilyen kommunikáció nélkül bejött a lakásomba és közölte velem, hogy mostmár hagyjam abba a hisztit- és visszapakolta a cuccait. És én nem mondtam semmit, mert ennyire gyenge vagyok.. De nem jó. Napról napra egyre jobban érzem, hogy beleroskadok ebbe az egészbe, hogy képtelen vagyok már a vele együtt való életre, hogy nem szeretem már, de borzasztóan kötődök hozzá..

Tudom, hogy már nem lehet megmenteni ezt az egészet.

Tudom, hogy mi lenne a helyes lépés, de egyszerűen nem merem meglépni. Nem érzem magam ehhez elég erősnek és elég tudatosnak. Rettenetesen hiányozna, de hosszútávon tisztában vagyok vele, hogy egy helyes döntés van, és az a szakítás. Mit tegyek, ti mit tennétek?..