Tényleg igaz, hogy addig ameddig valaki nem fogadja el saját magát, nem talál rá a szerelem?

szerelem=mi

mi=te+én

ha nincs én, nincs mi, nincs szerelem :P :)

najó, ez így talán kicsit túlzás:)))) de szerintem kell, hogy magadat szeresd ahhoz, hogy más is szeretni tudjon. illetve hogy elhidd, hogy szeret:)

aki nem fogadja el önmagát, a problémáihoz talál társat. pl:

ha valakinek nincs önbizalma, gyenge nő - hajlamos olyan pasit találni akinek pont ez kell, tehát uralkodós típus

ha valaki buta - olyan társat talál aki pont ezt szereti benne - kihasználja, megvezeti

ha valaki csúnyának érzi magát, lásd önbizalomhiányosnál

stb

Szerintem ez bullshit. Lehet önbizalmad, tisztában lehetsz a saját tulajdonságaiddal és korlátaiddal, és ki lehet békülve önmagaddal, akkor is simán lehetsz szerencsétlen a szerelemben, és lehet totális csőd a magánéleted. Szomorú de ez van.

Ja, és igen, sajnos ez saját tapasztalat.

jó, igaz minden amit eddig írtatok. de szerintem az alapvető boldog élethez kell az, hogy elfogadd magad. a boldogság sugárzik az emberekről, egy vidám, kiegyensúlyozott embert szívesebben megismersz, mint egy olyat, akin látszik hogy mindjárt sír, és ha hozzá szólsz akkor csak panaszt fogsz hallani, nem? így lesz rengeteg lehetőséged.

az, hogy nincs szerencséd a szerelemben... nem hiszem, mindenkinek eljön az ideje:) nem szabad feladni. van, aki 15 évesen, van a ki 30 évesen találja meg az első szerelmét:) mindig csak pozitívan!:)

#17

Sokmindent felsoroltál, csak az önelfogadást nem ...

Nem "cseszegetés", nem szőrszálhasogatás, csak mondom.

Mert elég komoly a különbség.