Mennyi idő kell egy lánynak, hogy beleszeressen a barátjába?

Nekem az a véleményem/tapasztalatom, hogy ahol a legelején nem voltam beleesve a pasiba, ott később se alakult ki. Persze ezt utólag mondom, anno igyekeztem bebeszélni magamnak, hogy szerelmes vagyok, mert jól esett az érdeklődés, nem akartam egyedül lenni, úgy éreztem, nem nagyon válogathatok, "végül is" jól éreztem magam az illetővel, és azt hittem, ez elég. Jelenleg másfél éve élek valóban szerelmi kapcsolatban, és a különbség leírhatatlan. Utólag úgy érzem, szinte minden eddigi csak kitolás volt az exekkel, meg magammal.

De nagyon sokszor jönnek össze az emberek "próbáljuk meg, hátha"-alapon. Illetve még szarabb, ha csak az egyik fél van vele így, a másik meg egyértelműen szerelmes. Az ilyeneknek nem lesz jó vége.

nem vagyunk egformák...Azért kezdem ezzel, mert a történetedről saját magam jut eszembe, pedig sokkal idősebb vagyok, mint ti;)

Szerelmes lettem, -és én már tudom mi az, felismerem az érzést magamban- ami komoly 3 hónapig tartott. Ekkor jöttem rá, hogy a "fiú" taszít, menekülésre késztet, mert ötpercenként szerelmet vall, vagy, ha nem, azt kérdezgeti, ugye én is nagyon szeretem.

Jóból is megárt a sok:)

nem ismerlek, simán lehet, hogy egyáltalán nem hasonlítasz az én exbarátomra. nem párhuzamot akartam állítani, csak hangsúlyozni, hogy ha nagyon igyekszel kifacsarni a lányból, hogy szeressen már ezerrel végre-végre, ő akkor is érezni fogja a "görcsölést" rajtad, ha meg sem szólalsz- és így tényleg el lehet üldözni bárkit. Ráadásul ő elég világosan meg is fogalmazta, mi az, ami miatt nem tudja elengedni magát a kapcsolatotokban.

Másrészt tényleg SOHA nem egyformán szeretjük egymást, soha. Remélem, valamelyest segítettem.

Ahány ember annyi féle. Nem minden lány egyforma.

Én pl eleve úgy megyek bele a kapcsolatba, ha addigi ismerettségünk alapján beleszerelmesedek. Nem játszok vele hónapokig. Ha rájövök, hogy más, mint aminek addig tűnt, akkor meg szakítok és nem hitegetek, de ez pár hét alatt kiderül általában nem kell hónapokig "várni".

Nekem az ex barátomnál volt úgy,hogy egy évig tartott még beleszerettem,addig csak,mint embert szerettem.Akkor még egy véget ért kapcsolat volt bennem amit nem hevertem ki.Na szóval egy év után lettem szerelmes,de utána teljesen odalettem a srácért.Most 3év után otthagyott,és még mindig nagyon szeretem=(

Szóval azért ilyen is lehet...

Gondolom, típus-függő ez. Nekem egy év volt, mire beleszerettem a későbbi férjembe (vagy rájöttem, hogy szeretem). Addig valahogy olyan fura volt, hogy

- engem is igazán, szerelemmel szerethet valaki

- hogy a szerelem létezik egyáltalán

- hogy akkor most vége az önállóságnak és mindig foglalkoznom kell "ezzel" is, de mikor :)

- biztos ő-e az igazi? nem rontom el mindkettőnk életét, ha áltatom?

Hozzáteszem, hogy ő egy nagyon szenvedélyes, de a földön járó típus - igazából ez tetszik is benne - én meg egy magánzó művészlélek. És én kicsit sznobul úgy éreztem, megfojt és közhelyes ez az egész "ügy" hozzám.

Aztán hirtelen rájöttem, hogy túlságosan bele vagyok bonyolódva magamba, pedig egyszerűen mennyire hiányzik, ha nincs velem, és mennyire jól érzem magam, ha velem van.

Ja és visszanézve: ő volt/van az igazi szerelem (pedig első rendes kapcsolatom volt, 21 évesen), nem azok, akikért az első perctől lángoltak a hormonjaim. Mert őt akkor szerettem meg, mikor már ismertem és bíztam benne igazán. Már kb. 9 éve vagyunk együtt.