Erre mi a megoldás? Tenni egy próbát, de úgy, hogy továbbra is embernek érezhessem magam.

Az a helyzet, hogy 27 éves korom ellenére még soha nem volt dolgom lányokkal. Ez olyannyira így van, hogy nem is nagyon ismerek egyet sem. Nem is beszélgettem velük soha, ennél messzebb meg még annyira sem mentem. Az okokat nem firtatnám, mert könyvet lehetne belőle írni, olyan hosszú lenne.

Az életkor előrehaladtával az ember egyre jobban igényli az ellenkező nem társaságát, hiszen genetikailag belénk van kódolva dolog. Én sem vagyok kivétel, és legalább egyszer szívesen kipróbálnék ezt-azt. Milyen lehet például randizni valakivel, milyen lehet kézenfogva sétálni, milyen lehet egy csók és a többi. Amik számotokra az élet szerves részei, mindennapos dolgok, számomra teljesen ismeretlenek.

Mivel nem érzem magam képesnek egy normális kapcsolat kialakítására, ezért lövésem sincs, hogy miként lehetne változtatni, hogyan tudnék én is olyan lenni, mint a többiek.

Az alternatív megoldások sem jöhetnek szóba. A hivatásos lányokhoz túl erkölcsös vagyok, bolondítani pedig nem szeretnék senkit, csak azért, hogy kísérletezzek rajta. Nem tudnék a tükörbe nézni, ha ilyesmit tennék.

Van megoldás, vagy törődjek inkább bele, hogy egyedül fogom leélni az életem?