Mihez kezdjek, tényleg én rontottam volna el? :S

Elmesélem röviden történetemet: 2 hónapja ismerjük egymást. Már voltam nála is, lehet, hogy kicsit ez gyors döntés volt, de nem bántam meg. Megismertem anyukáját is, kedves, aranyos! :)

Eljött az a nap, amikor este haza kellett hoznia. Akkor rájöttem, hogy fura nélküle, hiányzott, hogy nem szuszog mellettem! Ekkor még minden rendben volt. Még másnap is.

Azon a hétvégén nagyon rossz hangulatom volt, minden összejött.. :( "Írta, hogy nemtududunk beszélgetni, kérdezte, hogy milyen napom volt, és reméli minden ok velem, hiányzom neki és h szeret..." Válaszoltam neki, hogy 2 napja rossz napom van :( beleértve az iskolaundoromat :), és h vártam h beszéljünk, de semmi gond h nem tud jönni, ráadásul hiányzik is... és még írtam, h semmi sem ok most."

Keresett hétközben is msn-en, de én sajnos nem voltam netközelben, mert koleszon sajna nincs nekem :(

Ezután mintha elszakadt volna a kötél :( Kerestem őt sms-en is! De sajna ő nem reagált rá, nem irt vissza. Később írtam neki mail-t is, a fura h el sem olvasta, pedig már egy hete irtam! :( Vmelyik nap észrevettem őt msn-en, irtam neki, se szó se beszéd, lelépett róla! :(((

Mivel rontottam el ezt az egészet, azzal h semmi sem ok?? Magára vette volna a kapcsolatra?? Már teljesen nem értem, tanácstalan vagyok!

Viszont én nem akarom elveszíteni őt, hiányzik nagyon és azt hiszem beleszerettem!

Most mitévő legyek, tényleg én rontottam el??? :S

23/L