Egy nő elvárhatja, hogy a férfi adjon neki védelmet, legyen a testőre, de a férfi nem várhatja el, hogy cserébe a nő kiszolgálja?

Szerintem a férfiban már ösztönből legyen annyi, hogy (mivel mégiscsak erősebb), ha úgy adódik, védje meg a szerelmét. Ez működik nagyobb/kisebb testvér esetén is, szerelem esetén miért ne működhetne? Viszont a kiszolgálás teljesen más, az nem függ vele össze. Ha nekem van több szabadidőm, én csinálom a házimunka nagy részét, főzök etc, viszont ha én vagyok este 8ig egyetemen, akkor elvárható, hogy a férfi is vegye ki a részét a házimunkából (vagy legalább ne hagyja szét a szennyest, és főzzön magának valami alap vacsorát). Ettől függetlenül én elvárom, hogy ha veszélyes helyzetbe kerülnék, álljon mellettem (lévén én 168 centi vagyok, és vasággyal 40 kiló, ő meg 190 centi...). Cserébe én szeretem, és ha tudok neki én is segíteni, megteszem.

19/L

1. Nincs olyan, hogy a ház ura. A párkapcsolat nem alá-fölé rendelt viszony.

2. Talán az állatvilágban szokás még valahol, hogy a díszbika bőg, megveri a másik bikát, cserébe a nőstényeket meghághatja. De azok se főznek vacsorát, és nem mosogatnak!

3. Viszonzásként legyen neked elég jutalom, hogy jogod van egy jó nőt megkupakolni.

4. Ha nem tetszik, ne csajozz! Sok pasinak semmi gondot nem okoz ez a felállás.

5. A férfiak minden nap többször elvárják a kiszolgálást, a kényeztetést ágynál-asztalnál, de NEM mindennapos eset, hogy egy nőt meg kell védeni. Sőt, sok nő tök frankón meg tudja magát védeni. Láttam én már 50 kilós küzdősportos csajt, aki a diszkó előtt felcsapott egy 80 kilós állatot egy kocsira. Egy darabig feküdt is.

Ajánlom a vadrezervátumokat ismerkedés céljából, pár bikát felöklelsz, szarvad meg már biztosan van. Aztán az összes tehén a tied!!

Te... nem lehet, hogy azért nem mentek oda a pasik, mert úgy gondolták, hogy ha fiúval jött, akkor foglalt? Vagy benned fel se merült, hogy ha barátja van, akkor eleve rá se mozdulj?

K.va rossz hírem van: elég rég elmúltam 18... és még soha a büdös életben nem szorultam rá egy férfi védelmére. Egyszerűen soha!

Fura lenne, ha ehhez mérten főznék vacsorát mától azt hiszem...

Azoknak a dolgoknak, hogy megvédem a másikat, ahogy tudom, ha arra van szüksége, kiszolgálom, néha akár csak úgy, kedvességből is, természetesnek kellene lennie mindkét fél részéről. Amint szóba kerül, hogy: ha ezt megteszem, cserében elvárom azt, ha így csinálsz, akkor én cserébe úgy, ott van vége a kapcsolatnak. Ami ez után jön, az csak káposztalé.

Más dolog az, hogy milyen férfire, vagy nőre vágyunk. Ehhez mindenkinek joga van. Viszont ha már valakit választottam, akkor fogadjam is el olyannak, amilyen, pont azért, mert én választottam. Ha nem tudom elfogadni, vagy ő engem, akkor kár is mélyebben belebonyolódni.