Mit csináljak? Úgy érzem a párom elhanyagol.

Két és fél éve vagyok együtt a párommal, ő 29/F, én 23/L. Én vidéki vagyok, ő pesti(lassan 3 éve költöztem Pestre). Két éve együtt is élünk, nagyon szeretem őt. Viszont a munkánk miatt alig vagyunk együtt. Ő mindig délelőtt jár dolgozni, én mindig délután. Neki szabad hétvégéje van, én hétvégén egyik nap 12 órát dolgozom. Hétköznap kb 2 óránk van egymásra, este 10 után, amikor hazaérek. Hétvégén lehetne egy teljes napunk amit együtt tudnánk tölteni, ha... ő nem akkor menne meglátogatni a szülőket, nagymamát, nem akkor lenne focimeccs...stb. Nem az a baj, h elmegy meglátogatni a családját, mert örülök neki, hogy jóban van velük, de miért pont akkor kell mennie, amikor együtt tudnánk lenni? Nekem nagyon hiányzik az együtt töltött idő, ugyanis nekem itt nincs senkim rajta kívül. Míg ő minden héten találkozik a haverjaival, én jó ha két havonta. Nem azért küzdök, hajtok 23 évesen, hogy minden pénzem elmenjen albérletre, meg a napi dolgokra, ráadásul még egyedül is érzem magam. Miközben otthon vár a családom, a gyerekkori barátnőim, haverok, és sok mindenki. De én itt vagyok, és csakis miatta, de úgy érzem, hogy ő ezt nem értékeli. Rossz az, hogy egész héten dolgozom, nulla szórakozás, és még ő sincs itt mellettem amikor itt lehetne. Akkor minek csinálom én ezt az egészet??? Tudom, hogy nagyon szeret engem, én is őt, de úgy érzem, hogy lassan ebbe beleőrölök.