Barátnőm egyre jobban elhanyagol, néha úgy érzem hogy várja mikor kezdek el könyörögni hogy legalább találkozzunk. Szerelmes vagyok de ez így nem élet mit kezdjek vele?

Lassan fél éve vagyunk együtt, szinte mindig meg van sértődve valamiért, alig találkozunk, soha nem ér rá, szakítani nem akar mert "fontos" vagyok neki. Ritka eset amikor együtt vagyunk akkor úgy-ahogy normális, és úgy tűnik hogy semmi probléma. 1km-re lakunk egymástól a város másik végében lakik. Másik pasi nincs, rendkívül lelkiismeretes,+ szerencsére rengeteg ismerősöm van a városból akivel hetente legalább egyszer találkozok, rögtön szólnak ha valaki rámozdul(nem figyeltetem szó ne essen erről). Olyan mintha nem kezelne egyenlő félnek, inkább valami rabszolgának, szerencsére nem "befogható" típus vagyok, észreveszem, ha próbálkozik valamivel, és ha nem jön össze neki akkor nem lehet hozzászólni sem.

Rengeteget veszekedtünk az elmúlt időben, sokszor nekem volt igazam, ilyenkor sarokba szorítottam (akaratomon kívül), és ilyenkor nem tud mit mondani inkább megsértődik, és várja hogy bocsánatot kérjek. Mit tudnék tenni?