Hogyan tettétek túl magatokat a viszonzatlan/elérhetetlen szerelmeteken?

Jó, van akinek ez nem megy, aláírom.

Viszont egy lánynak bármikor be lehet dobni a "legyünk csak barátok" szöveget (általában ők szokták bedobni), de ha erre is elutasítóan reagál, na az gáz. Az azt jelenti, hogy nem csak hogy nem tekint rád "úgy", hanem emberileg is utál, megvet...szóval ebben az esetben nincs miről beszélni. Már ez is elég lenne nekem a kiábránduláshoz, hogy valaki lenéz és rajtam röhög. Nektek ez nem elég?

Az meg hogy elérhetetlen? Hát ebben nem hiszek. Senki sem elérhetetlen, max. te nem tudsz tenni érte. Megszólítod az utcán és nem szól neked vissza? Mert max. ez az a szint, ami tényleg elérhetetlen. Ha nem mered megszólítani sem, akkor az a te hibád, nem az övé. Ha meg megszólítod és válaszra sem méltat, akkor az valóban gáz. Viszont akkor meg mit foglalkozol vele? Most kicsit bevédem a nőket, mert mindig azt nyomatják nekik a fiúk, hogy mindig az kell nekik, ami elérhetetlen, mindig a rosszfiúk, a jófiúkat meg le se sz.rják...namost akkor kiderül hogy a fiúk is ugyan ilyenek? Ne már...ha ez a viselkedés nem tetszik nektek a nőkben, akkor ti se csináljátok! Lányos viselkedés! Foglalkozzatok azokkal a lányokkal, akiknél van esélyetek, ne ilyen elérhetetlen akárkikkel!

"Ha meg megszólítod és válaszra sem méltat, akkor az valóban gáz. Viszont akkor meg mit foglalkozol vele?"

igen, de van amikor forditva történik. Csigalépésben történnek a dolgok, rájöttök hogy hasonlitotok egymásra, majd a lány egyedülálló lesz. Meglesz az első találkozó. Majd szeretnéd a következőt, és készülsz arra hogy megtedd a következő lépést, de a lány mindig elutasit hogy dolgozik, nem ér rá.

Szerinted ezt igy könnyű elfogadni, amikor már csak 1 pici hiányzik?