Hogyan tettétek túl magatokat a viszonzatlan/elérhetetlen szerelmeteken?

Igen, sikerült. Idő kelett hozzá, nagyon sok idő.

Most megint reménytelenül vagyok szerelmes. :D

életem első nagy szerelme elég gyalázatos módon kikosarazott engem...:S

ez rányomta a bélyegét a további ismerkedési kvótámra, és kissé visszahúzódtam, nem mertem nyitnia csajok felé.

Részben ez egyik haveromnak is köszönhető, mert elmondta azokat a dolgokat a csajnak, amit mi kibeszéltünk róla mint haver a haverral...gondoltam én köztünk marad ez...ezek szerint mégse, azóta meggondolom mit mondok el neki.

Azóta szerencsére kilábaltam ebből a nemcsajozós dologból, és elég rendesen kinyílt a csipám, ha nincs barátnőm éppen, akkor bármelyik buliban fel tudok szendi valakit....:D

most sincs :P :D

2-3 hónap, de én egyéni taktikát alkalmaztam. Nem hagytam ott, nem hagytam békén, hanem utána is beszéltünk napi szinten, mint barátok. Persze ehhez belső erő kell, hogy rögzítsem magamban, hogy ebből max. barátság lehet. És ő is így kezelte. Most elsőre azt gondolnátok, hogy ez papucs dolog, de egyáltalán nem. Ugyanis, hogy nap mint láttam az ostoba dolgait, és azt, hogy más fiúkért hogy odavan, sokkal könnyebb volt belőle kiábrándulni, és utána már csak 1 perc volt megpattanni és többet nem beszélni vele.

Ez a kulcsa az egésznek: ne különüljetek el tőle, mert akkor évekig csak egy tüske marad bennetek, "mi lett volna ha" érzéssel....Maradjatok a közelében, beszéljetek vele továbbra is sokat, találkozzatok, és közben keressetek egy olyan pontot benne, ami nagyon nem tolerálható, valami hülyeséget, ami miatt kiábrándultok belőle. Ez az egész nyitja: a kiábrándulás.

Ha csak otthagyod faképnél, akkor belül még évek múlva is idealizálni fogod őt, eszményképként tekintesz rá, olyannak látod, amilyen valójában egyáltalán nem. Na ezt nem szabad. Az "embert" kell megkeresni benne, a stikáit, a valódi arcát, a foga fehérjét, és utána már egyáltalán nem nehéz örökre ott hagyni!

hát igen, de sajnos nem mindig lehet a közelében maradni. Nálam az volt hogy "most nem érek rá majd beszélünk"... igy csak vártam, igy a legrosszabb. Végül persze leirtam neki hogy mivan, aztán valami hülyeségre hivatkozva elhajtott... ilyet szól, hogy első találkozónkon volt lehetőségem elmondani hogy mi van.

De igazából csak egy másik lány segithet. Addig tüske marad, hiába tudod hogy hülye dolgai vannak, meghogy nincs ideje ilyen dolgora. Meg hogy nem lehet vele leülni beszélni