Hogyan lehet az első szakítást teljesen kiheverni? Nekem 1 év után nem megy!

Nekem a legnagyobb nem tartott sokáig, csak pár hónap, de kivételes volt, mert mindig olyan pasit akartam mint ő. Első randi is filmbe illő volt.

Aztán villámcsapásként ért hogy vége, hogy szó nélkül eltűnt. A városból , ahol tanult. Utána kezdtem el neten különböző oldalakon keresgetni, és rájöttem, hogy egy idióta, de még akkor is szerettem és reménykedtem. Nem bírtam más pasival lenni, mindenki csak emlékeztetett. Valahogy arra gondoltam, hogy soha nem is ismertem, csak egy álom volt, meg sem történt ( tagadtam). Ma már nem érdekel. Ebből a szempontból jobb, hogy kilépett az életemből és nem látom naponta.

Most viszont végre bele mertem kezdeni újba, de annak is csalódás lett a vége ( bár remélem egyszer újra megkeres, és akkor boldogok leszünk). Most emiatt szenvedek. Nem tudom, hogy leszek túl, próbálok nem erre gondolni....

az első tényleg rossz. De amikor már végleg kiábrándultam az elsőből, most már tudom, ha az a nagy sikerült, akkor bárki mást simán elfelejtek.

A rossz tulajdonságait kell keresni..kiábrándító dolgokat, meg kell tőle undorodni. Bemesélni magadnak, hogy utálod.

Az írásodból úgy tűnik, hogy nem rajtad múlt.

Gondolj arra, hogy te mindent megtettél, őt ez nem érdekelte.

Nem érdemel meg téged. Fogadd el ezt, és arra gondolj, hogy úgyis lesz majd valaki, aki még jobban megdobogtatja a szíved.

Pedig tovább kell lépni. És menni is fog, ha találsz valaki olyat, akit tényleg szeretsz. Jó módszer a bulizás, flörtölés, de a magányos esték ellen nem megfelelő ellenszer (mert a magány bent lakik az ember szívében).

Én nem 18, hanem 30 évesen találkoztam a nagy Ő-vel. Persze nem ő volt az első fizikálisan, de érzelmileg most is azt mondom, hogy még soha-senkit így, ennyire nem szerettem. Nem tartom magam buta libának, felsőfokú végzettséggel, közepes munkabeosztással, ennek ellenére olyat szerettem, aki nem érdemelte: link, hazudik, kileng (márhogy magánéleti téren), ja és még szépfiú sem volt. Csak valahogy megfogott. Egyéves kapcsolat után én szakítottam, nem azért, mert nem szerettem, hanem mert nem bírtam tovább a se-veled, se nélküled állapotot. Azóta sokat változott ő is, én is. Nekem családom van, férjem, aki szeret, kisfiam, akinek egyenlőre én jelentem az életet (7 hónapos). De még most is szívdobogást kapok, ha a volt párom szembejön velem az úton autóval. Beszélünk, köszönünk, és tudom, hogy hosszútávon "így jártam jobban", de ha látom, mindig úgy érzem, kiszakított egy darabot a szívemből is.

Jobb nem találkozni. Keresni valami új értelmet az életnek: magánélet, munka, szórakozás területén.

Aztán majd az idő megoldja...

Mivel az első volt,ezért biztos,hogy 100%-ig nem fogod elfelejteni,DE sajnos még előfordulhat a későbbiekben is,az hogy megvisel az elválás.

Én a helyedben neki kezdenék egy olyan dolognak,amit nem tudtál megvalósítani a srác miatt esetleg.Külön órák,sport,klubbok...bármi.A lényeg még véletlenül sem olyat válassz,ahol az exxel összefuthatsz!Mert akkor semmi értelme az öngyógyításnak...nem szabad begubózni és olyanra várni,akinek egyáltalán nem kellesz már.

Önálló,talpraesett csaj vagy,és próbálj meg örülni az apróbb dolgoknak is az életben.Egy kicsit törődj magaddal,új ismeretségeket szerezz:de ne úgy,hogy nekem pasinak kell a srác akivel épp beszélgetsz,hanem mindig baráti alapon közelíts a dolgokhoz.

Felesleges a múlton és a mi lett volna ha dolgon töprengened!Nálam ez a barátkozás,és magam megtalálása segített a dolgokon.:)Hajrá!