Az első kapcsolat szólhat egy életre?

Nekem párom az első akivel komoly kapcsolatom van. 19 évesen ismertem meg, azóta is nagy a szerelem. Páromnak is én vagyok az első komoly kapcsolata, annak ellenére, hogy volt előttem 2 barátnője, de ezek nem voltak komolyak.

Mielőtt megismertem volna őt, voltak sok flörtöléseim, egy éjszakás kapcsolataim (3), de miután ezeknek vége lett tisztában voltam vele, hogy ezek a dolgok nem hiányoznak nekem, és úgy mond kinőttem ezekből.

100%-osan biztosak vagyunk, hogy együtt akarjuk leélni az életünket.

"ismerek egy part akik mar 7 eve egyutt vannak es 15 eves korukban kezdodott kb. de mar nagyon sokat veszekednek, nem ertik meg egymast, de ennek ellenere egyutt vannak mert nem tudnak elszakadni egymastol."

Szavasz GP.:)

Kicsi az internet. Ezt a párt véletlenül én is ismerem. Szerintem nem veszekednek sokat, és én amúgy sem használnám a veszekedés szót, a vitatkozás helytállóbb. Azt meg nem tudom honnan szedted h nem értik meg egymást, azt hiszem mindenkinél jobban megértik, ismerik és szeretik a másikat. Ezért is vannak még mindig együtt és lesznek még sokáig. Ezt a hoppon maradt harmadiknak is illene elfogadni és tiszteletben tartani még ha sértettsége miatt ez nehéz is. (Meg persze jobban is tenné ha inkább keresne magának mást, úgy gyorsabban kiheverhetné az őt ért csalódást.)

Jókat!

D

Hogy a kérdésre is válaszoljak: Igen van ilyen csak sok türelem és megértés kell hozzá.

Nem tudom, én amióta az eszemet tudom, arra vágytam, hogy az első kapcsolatom szóljon egy életre, egy emberrel élhessem le az életem, egy embernek adjam csak magam igazán. Persze ahogy felnőttem, az realizálódott bennem, hogy lehet, hogy nem találom meg az igazit elsőre, de azért egy-két dologhoz tartanám még magam.

Nah de mivel ennyire komolyan, és másoktól eltérően álltam a témához, nem is egykönnyen lett barátom (azért nem kell ezt úgy érteni, hogy reklámoztam, hogy én életre szóló párt keresek, de olyannal akinél nem éreztem, hogy ez lehetséges lenne, nem jöttem volna össze)

Szóval kb három hónapja lett barátom, így 20 évesen, és a dologban az az érdekes, hogy az egész csak úgy indult, hogy egyszerűen megtetszett, beszélgettem vele, úgy is szimpatikus volt. Aztán kiderült, hogy én is eleve megtetszettem neki, és ő is szimpatikusnak talált beszélgetés alapján, és utána elhívott randizni. És ahogy így közelebbről megismertem (illetve utána már rövid úton összejöttünk), rá kellett jönnöm, hogy olyan szinten passzol, hogy félelmetes. Olyan apró fifikáimnak is megfelel, amik egyenként is nagyon ritkák a pasiknál, de hogy mindegyik így meglegyen egyben az elképesztő. Ráadásul rengeteg szokásunk, világnézetünk, elképzelésünk, véleményünk teljesen egymástól függetlenül ugyanaz, véletlenül derülgetnek ki.

Én nem vagyok már gyerek, és tudom, hogy tündérmesék elvileg nincsenek az életben, de azt látom, hogy valaki nagyon megszeretne cáfolni engem XD.

Csak példának okáért, szerintetek mennyi az esélye a mostani társadalmi viszonyok között, hogy két ember akik azon a véleményen vannak (légyszi ne küldjetek papolást, nem változtatja meg a véleményünket úgyse, csak gondolom eltudjátok képzelni, hogy ez milyen ritka...) hogy nem szertnének házasság előtt szexet, de nem ez alapján keresnek párt, teljesen véletlen megtetszenek egymásnak, összejönnek, és ez totálisan utána derül ki? Szóval ennek mégis mennyi az esélye, mert amikor még nem tudtam, hogy ezen a véleményen van, az összes barátnőm kiröhögött, hogy ne izéljek már, mekkora az esélye, hogy ilyen fiút találok úgy, hogy nem keresem direkt.

Meg még azon röhögtek nagyokat, amikor régebben mondtam nekik, hogy én mennyire utálom a sört, és nem tudnám elviselni, hogy a pasim azt igya, meghogy én mennyire utálom ha egy pasi sportot néz (nem összetévesztendő a sportollal, hanem arra gondolok amikor valaki csak nézi de nem csinálja, és erről se kérek papolást, személyes véleményem, hogy én ezt nem szeretem). És mondták, hogy ne hülyéskedjek, ilyesmi úgyse fog érdekelni ha lesz pasim, de ne számítsak amúgy ilyenekre, mert ez azért ritka pasiknál, hogy ezt nem szeretik. Hát abban igazuk volt, hogy elviselni eltudnám, de a vicces, hogy nincs rá szükségem, mert barátom nem szereti se a sört (iszik alkoholt, de a sört nem kedveli), se a sportnézést. Úszni szeret, és a teste jól is néz ki tőle, de nem áll le sportot nézni.

Szóval tényleg mindenben amit csak eltudtam képzelni (van más is, csak minek soroljam) passzol, még olyanban is amire nem is gondoltam. (Pl ő se tudná megmondani, hogy mi a különbség egy opel meg egy audi között, ettől függetlenül mindkettőnknek van jogsink...)

Tudom, hogy ez annyira hiteltelennek hangzik, de ezeken gondolkodva, néha őszintén eszembe jutott, hogy vajon tényleg van-e olyan, hogy egy lélek két testben, és ez nem csak valami hülye mese amivel etetnek. Vagy hogy két embert egy anyagból gyúrtak, egyet férfinak, a másikat meg nőnek. (nem kell azzal jönni, hogy vallásos vagyok, mert nem, de ez az eset elgondolkodtatott, hogy lehet mégis van valami felsőbb hatalom, mert ilyen véletlent...)

Szóval én csak remélni merem, hogy van ilyen, és nekem megadathatott. De majd meglátjuk.

15:23 vagyok ismét, csak 14:34-nek üzenném:

én is pontosan így gondoltam, meg így állok, vagyis inkább állnék hozzá

az egyetlen "probléma", hogy nincs probléma, semmi néteteltérés vagy valami a bő három hónap alatt...

mondjuk mi beszélgetünk is sokat,

mindenesetre nem tudom nem furcsának tartani, hogy nincs semmi probléma, de azért örülök neki, csak kíváncsi lettem volna hogyan tudunk túljutni problémán, nézeteltérésen, de még ha valamiről nem is gondoljuk ugyanazt az első pillanatban (ami már eleve ritka, mert általában ugyanaz jut valamiről eszünkbe), akkor is mielőtt még nézeteltérés lenne belőle, rájövünk, hogy hm, ez igaz, ezzel egyet tudok érteni

pedig tudni kell, hogy arról vagyunk mindketten híresek, hogy olyan eszméletlen makacsok vagyunk mint a szamár, ha valamit eldöntünk, arról nem lehet meggyőzni

de valahogy mindenben ugyanarra jutunk, nincs miről megpróbálni meggyőzni a másikat, mert egyetért velünk... És nem, nem tudom ilyen hogyan van.

Amúgy nagyon jól tudom, hogy most majd mindenki közli velem, hogy ne aggódjak, előbb-utóbb lesz valami, csak még az elején vagyunk, hát én ezt mind nagyon jól tudom, csak azt látom, hogy egyikünk se akarja vagy próbálja a másikra a véleményét erőltetni, vagy azt, hogy igaza van, mert egyetértünk

ha meg egyetértünk, hogy lesz ebből konfliktus? mármint nem akarok konfliktust a kapcsolatomban, csak furcsállom, hogy nincs XD még lehetőség sincs rá... de vcces, még így is, hogy tapasztalom, olyan furcsa elhinni, hogy két ember ennyire egyetérthet és összhangban lehet, nekem is azt tanították, hogy ez a mesékben van csak, egy igazi kapcsolatban vannak problémák amiket meg kell tudni oldani... de most akkor ez nem igazi kapcsolat vagy mi? XD vicces, nah

14:34 15:23-nak.

Ha valóban ennyire egyet értetek mindenben akkor beszélgetésekből fog állni az életetek veszekedések helyett... :) Persze az első 3 hónap még javában "rózsaszín felhő", de kívánom, hogy maradjon is ilyen jó minden! :)

Ismerem azt, amikor még csak lehetőség sincs a vitára, annyira egyet értetek mindenben.. :) Jó dolog az, bár hosszú távon meg kell ismerni, hogy a másik milyen helyzetben hogy viselkedik. Én a barátomat évek elteltével láttam először idegesnek... :) Szóval ezeket is kell tudni.

Hát, minden jót kívánok! :)

Amúgy, ha szerelmes vagy, mindig azt kívánod, h örökre szóljon. Én mégis nagyon örülök, h nem az első szerelmemmel maradtam, mióta lehullt a rózsaszín szemüveg, már tudom, h egy gyökér, most a harmadik barátom az akire azt mondom, talán, de gondolj bele! Egy év alatt is mennyi minden történik, hát még egy élet alatt! Arról nem is beszélve, h 4 éve vunk együtt, jól megvagyunk, szeretjük egymást, de én még nagyon fiatal voltam amikor összejöttünk, 18, és azóta változtam, mák, h olyan irányba, ami még mindig kompatibilis. Ha mindketten fiatalok vtok, mindketten változtok, és senki nem garantaálja, h egyfelé.

Plusz: egyetemre mentek, pályát választotok. Lehet h ő, v te afrikai árvákon akar majd segíteni, a másik marad...stb. Az élet annyira kiszámíthatatlan, h szerintem amúgy állati kicsi az esély arra h az elsővel együtt maradj. Plusz sztem nem is jó ötlet, mert kimarad egy csomó tapasztalás az életedből. Igenis kell reménytelenül szeretni, nagyon hoppon maradni, szenvedni úgy, h azt hiszed nem lesz vége, mert sztem csak akkor tudod értékelni az "igazit", ha megtalálod, ha ezeket átéled. Különben még a végén azt hiszed, hiányzik valami. Holott az a "valami" pont a tapasztalatok.