A férfiak hány %-a vallja be ha félrelép? Be kell-e vallani?

Háááááááát, érdekes kérdés. Mondanám, h a szerelmes százaléka... Nade a szerelmes férfi nem lép félre... úgyh nem tudom.

Sztem elenyésző %.

És azért úgy a fair, legalábbis úgy lenne, ha bevallaná. Ha már egyszer megtette.

(22/L)

Még jó, hogy be kell, hogy vallja. Legalább annyi legyen benne, ha már megcsalta.

Nem tudom, hogy hány %-a, nem készítettem még statisztikát, de engem is érdekel.

semmi rossz nincsen abban hogyha az ember hűséges,de néha ez teherré válik,mert egyszerűen nagyon unalmas tud lenni,ha évekig ugyanannak a nőnek/férfinak az arcát kell nézned,és ilyenkor jól jön egy kis "szabadság"...A létezés maga poligám,csupán emberi kondicionálás eredménye ez az erőltetettet monogámia..A monogámia maga az unalom:bármilyen szép is egy nő,bármilyen jóképű is egy férfi,előbb-utóbb belefáradsz-mindig ugyanaz a táj tárul eléd,ugyanazokkal a domborzati viszonyokkal.Meddig kell még nézned ezt az arcot?4Az egymást szerető pároknak szüksége van ezért hébe-hóba egy szerelmi kalandra.Mert ezek a viszonyok megújítják,felfrissítik a kapcsolatukat.Újra megtalálod a szépséget a feleségedben!És ugyanez igaz akkor is,ha a férjedről van szó.A szerelmeskedés puszta szórakozás,nincs értelme túl nagy hűhót csapni miatta.A szabadságot még magánál a szerelemnél is nagyobb becsben tartsd!Így az életed izgalmak szakadatlan sora lesz,új emberi lények szüntelen felfedezése.Talán félreérted a férfiak természetét:te azt gondolod,ahogyan a világon oly soka,hogya férfi poligám alkatú,míg a nő pedig monogám ,egyetlen férfit akar szeretni,hogy teljes lényét neki szentelhesse,áldozhassa,a fréfiak természete viszont másmilyne.A férfi más nőket is akar szeretni,legalább hébe-hóba.

A valóságban mindketten poligámok.A nőt csupán a férfiak kondicionálták sok ezer éve erre az elképzelésre,hogy ők monogámok.Valamennyi pszichológus és szociológus egyetért abban a tényben,hogy a férfiak poligámok,a nőkről azonban egyikük sem állítja ugyanezt.Eygetlen női szociológus,pszichoanalitikus nem akadt,aki ezt cáfolandó feltette volana kérédst,hogyha a férfiak poligámok,akkor a nők miért ne lennének azok?Márpedig ha a szerelm nem adhat szabadságot az nem is szerelem.Az én elképzeléseim szerint az emberek teljesen kötetlenül mondják majd a párjuknak:"Szeretnék két nap szabadásot,és persze te is szabad vagy;nem kell itthon ülnd és fortyognod magadban."és ő azt válaszolja majd neked:"Csodálatos vagy,menj csak el egy kis szabadságra,és élvezd ki én pedig átugrom a szomszédhoz,ott zöldebb a fű.."Ám két nap múlva rá fogsz jönni,hogy a fű mindenütt fű,és a te pázsitod sokkal szebb volt.

Még az előzőhöz kapcsolódóan:ha féltékeny vagy:"a fétékenyység főkénta pároddal való kapcsolatra jellemző pszichológiai ismerethiányod leggyakoribb megnyilvánulása.Mindneki azt hiszi tudja mi az hoyg szerelem-pedig nem tudja.És a szerelem félreértése váltja kia féltékenységet.Az emebrek a szerelem alatt egy bizonyos kizárólagosságot,birtokviszonyt értenek-de egy egyszerű tényt nem fogadnak el:amint birtokba veszel egy élőlényt,már meg is ölted.De ez már évszázadok óta téves irányba halad;annyira belénk ivódott,hogy nem is tudjuk a szerlemet külön választania féltékenykedéstől.Például féltékeny leszel ha a szerelmed elmegy egy másik nőhöz.Ez a tény felzaklat,de hadd mondjam el neked hogyha nem éreznél féltékenységet,akkor még nagyobb bajban lennél,mert azt hinnéd,hogy nem is szereted,mert ha szeretnéd,akkor most féltékenynek kellene lenned.

A féltékenységet és a szerelmet tehát nagyon összekeverik-pedig valójában két,egymással szemben álló pólus.A féltékeny elme nem szerethet,és fordítva is igaz:a szerető elme nem lehet féltékeny."-->ezt pedig OSHO Nők könyve c művéből idéztem..olvassatok oshot.;-)

Hülye ez az Osho, már bocs :D

Egyszerű: ha megcsalod, már nem kell. Ha kell, ne csald meg, és nem kell azon agyalni, hogy elmondd-e vagy sem. Ennyi.