Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Hogyan tudtátok életetetek szerelmének elvesztését, ha így történt?
Ha ő szakított veletek, ti pedig még mindig imádjátok.
3 év eltelt a szakítás óta, az égadta világon mindent megpróbáltam, hogy túllépjek rajta, mégsem sikerül, és nagyon zavaró már. Azóta felnőtt lettem, de ez a tinédzserkori tüske talán mindörökké bennem marad. Próbálok más fiút találni, de nem megy, mindenkiben őt látom,más fiúk sem tetszenek, egyszerűen még mindig szerelmes vagyok belé, és bizsergek, ha rágondolok. Őrülten hiányzik, és nagyon nem vagyok boldog.
Ez azért van, mert az ember hajlamos idővel csak szép emlékeket megőrizni!
Hidd el találkoztok pár év múlva és Ő már megváltozik, külsőleg is és belsőleg is, akkor majd arra fogsz gondolni, hogy Te jó ég! Mit ettem én ezen a pasin és érte sóvárogtam évekig??!
Velem is megtörtént, szakítás után nagyon sokáig gondoltam mindegyikre,( volt egy pasim, Ő vette el a szüzességem, tehát borzasztó szerelmes voltam, ja meg kell jegyeznem 19 éves voltam!!,azóta Ő is megnősült, én is férjhez mentem és mikor pár év múlva találkoztunk..! Hát! Elhízott mint egy ma..ac,teljesen más lett, mint akit én annak idején szerettem!),de ma már egyiket sem tudnám újra szeretni!
Úristen, mintha én írtam volna ki ezt a kérdést...ugyan ez van velem is. Már 25 éves vagyok és 20 éves koromban volt egy barátom, akin szintén nem tudom magam túl tenni, mint ahogy te sem...még ennyi év távlatában sem...
Egyszerűen nem tudom, hogy lesz-e valaha normális életem mert én is próbálom őt keresni mindenkiben. Mi talán nem is találkozunk többet mert elég messze lakunk egymástól..de szinte ugyan az a történet velem is..
Iszonyú nehéz, és az a legrosszabb, hogy ő már kb 1 héttel utána túl tette magát rajtam és nőzött...majd bele haltam...gondolom tudod mire gondolok...
A mai napig szoktam néha esténként sírdogálni rá gondolva ha rossz passzban vagyok és magányosnak érzem magam...és a legszörnyűbb, hogy ő nem is sejti, nem is fogja soha valószínűleg... :( Egyedül abban reménykedem, hogy idővel talán találok egy olyan társat, aki feledtetni tudja velem... :( Bárcsak egyszer beszélhetnék vele még és elmondhatnám neki mit érzek...
De együtt érzek veled 100%-osan hidd el!! De megoldást nem tudok én sem :(:(:( Nagyon fájó dolog ez. :(
És nem éreznéd megalázónak, hogy könyörögsz a szerelméért?
Én nem tudnám megtenni, attól sokkal többre tartom magam, minthogy egy srácnak könyörögjek!
Ha már dobott és észrevehetően jól megvan nélkülem is, nem alázkodnék meg előtte semmi pénzért, büszkeség is van a világon!
Megalázás. Hát igen...én is így gondoltam, hogy soha nem alázom meg magam pasi miatt...ezt végül többször is megtettem, mert azt hittem ettől jobb lesz és visszakapom...sajnos nem így lett. Most már nem könyörögnék neki, mert látom, hogy mással boldog és nem kellek neki. De ha szeretünk valakit és kétségbe vagyunk esve szerintem olyan dolgokat is megteszünk amit előtte nem is gondoltunk volna... :(
És kérdező igen én is sokat sírdogálok mostanában, mert eléggé mélyponton vagyok...volt egy idő amikor nem is jutott eszembe, mert találtam mást és amíg jól éreztem magam vele, addig nem gondoltam az előzőre. Aztán megromlott a kapcsolat, egyre többet jutott eszembe megint...most megint itt tartok...olyan irigy vagyok azokra akik boldogok valakivel...istenem...el sem tudom mondani, és el sem tudom képzelni, hogy valaha én is lehetek így... :(
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!