Csak én vagyok ennyire szerencsétlen a szerelembe? (lent)

Sose volt barátom, de lehetett volna, csak valahogy mindig olyanok talátak meg, akik nem vonzottak, na meg pont akkor, amikor nekem iszonyat tetszett valaki más.

Mindig olyan pasik tetszettek, akiknek nem volt barátnője, mégsem kellettem nekik, pedig semmi ocsmány, vagy kirívó nincs a külsőmbe.

Most is tetszik egy srác, nagyon megszerettem, nem is gondoltam volna, hogy van ilyen tökéletes pasi a földön, olyan normális kedves volt velem, persze mással is, meg nem is gondoltam, hogy ahogy megimer majd össze is jövünk, hanem szépen lassan alakul. Erre egyik nap olyan fura lett, szomorkásnak tűnt (pedig ilyenkor normál esetbe boldognak kéne lennie sztem)--->, aztán mondogatták, hogy lett barátnője, totál összezavarodtam, azóta hozzám sem szól, kerül, nem néz rám, előtte hülyült, meg poénkodott stb. Nem akarom a barátságát elveszíteni, mert nem jelenteném ki, hogy szerelmes vagyok, bár nem tudom mi van velem, csak azt hogy folyton rá gondolok, ő tényleg mindenben olyan tőkéletes az életével, külselyével, belső tulajdonságaival stb.

Más is volt/van ilyen helyzetbe? Már se éjjelem se nappalom nincs...:(