Gátolja-e az egészséges személyiségfejlődést, ha egy férfinak csak nagyon későn sikerül becsajoznia?

Szerintem éppenhogy jobb neki, mivel fiatalon még komolytalanabb az ember, könnyebben követ el hibákat, amik későbbi életére kihatnak.

És milyen hibákat? Hogy nem veszik pl komolyan a szexet, mert hát az nem egy nagy dolog, mindenki csinálja, lehet következmények nélkül.

Hát nem, tudományosan bizonyított tény, hogy nem, nem csak üres papolás.

Hallott már valaki az oxitocin hormonról? Ez a hormon felelős az emberi kapcsolatokon belüli kötődések kialakításáért. És mikor termelődik a legtöbb belőle? Szülés, szoptatás és orgazmus során (ez nem csak női hormon, férfi orgazmusnál is ott van, bár férfiaknál a vazopresszin is fontos hormon a párkapcsolatokbam)

Egy szülés (vagy orgazmus) során ez a hormon okozza az alhasi, méhi, vaginális izmok összehúzódásait is, de erős érezlmi kötődést is kialakít. Csak gondoljatok bele, hogy milyen szinten kötődik egy anya az újszülött gyermekéhez. Ez részben a hormon hatása is, és logikus is, hiszen a technológia fejlődése előtt, az anya nélkül egy újszülött mindenképpen meghalt volna. Így evolucionálisan teljesen reális, hogy egy szülő kismama teste tele legyen olyan hormonnal, ami mély érzelmi kötődést idéz elő.

Akkor ezek után szerintetek semmit se jelent ha orgazmus során ugyanebből a hormonból rengeteg szabadul fel?

Jó, de mi a probléma, kérdezhetitek. Hát csupán az, hogy agyi ct-k azt is megmutatták, hogy egy embernek minél több szexpartnere volt élete során (legfőképp fiatal korában), az agyban a kötődés (emberi kapcsolatok) kialakításáért felelős központok (melyekre az oxitocin hat) annál sérültebbek lettek. Ilyen sérüléseket nem találtak olyanoknál, akik nem éltek meg elszakadást szexuális partnertől (azaz még nem volt nekik, vagy nem lett vége olyan kapcsolatuknak ahol volt a két fél között szex i). Az orvosok azon a véleményen voltak, hogy ilyen sérülésekkel nehezebb egy hosszútávú (pl házasság) párkapcsolatot fenttartani. Lehet lepontozni, de ez mind tény. Hogy ki mit vesz le belőle, az saját döntése mindenkinek.

14.35 ez így mind szép és jó, csak a gond ott van, hogy aki 22-25 éves korában még nem volt kapcsolatban, ott azért sokszor komolyabb gondok is vannak.

Pl:

1: Bigott vallásosság (sok ilyet látok, mindegyik család lelki nyomorék)

2: Komoly önbizalomhiány

3: Gyerekkorban elszenvedett pszichés sérülés

Általában ezek az alapproblémák, és ezek azok amik egy életen át megmaradnak, mert nincsenek kibeszélve, feloldva, megoldva... és így tök mindegy mikor kezdi, soha nem lesz boldog igazán.

"Általában ezek az alapproblémák, és ezek azok amik egy életen át megmaradnak, mert nincsenek kibeszélve, feloldva, megoldva... és így tök mindegy mikor kezdi, soha nem lesz boldog igazán."

-ez ilyen kategorikusan egyszerűen nem helytálló. Hiányzik belőle minimum egy nagy HA. (De lehet több is.)

HA nincsenek kibeszélve.

HA egész életében megmaradnak.

HA nem kezd az illető párkapcsolatba soha.

Ezzel szemben pedig a gyakorlati megfigyelés, hogy nagyon sok esetben valahol majd megtörik a jég. Annyira elviselhetetlen lesz, hogy valamit lépni kell. Létezik persze olyan eset is, hogy a pszichés gát nagyon erős, az illető pedig nem érzi magát olyan rosszul a bőrében, hogy annak ellenére cselekedjen. Akkor lehet agglegény vagy szűzlány élete végéig. Csakhogy ezt nem feltétlenül kell megítélni rossznak. Segíteni is csak akkor kell (~ lehet) neki, ha kéri.

Aki mindig meg akar menteni másokat, az jól teszi, ha elgondolkodik, hogy valójában kit akar ilyenkor megmenteni?

43/F

15:03 Ez kb így van.

Én is elvagyok a bőrömben, nem keresem a párkapcsolatot, és ugyan volt 3 ultrarövid de azok nem igazán meghatározóak, mivel az utolsónak tíz éve lett vége. Nem vagyok faragatlan vagy kevésbé udvarias, csak nem veszek részt a "játszmákban", és a hajbókoló kegykeresésben egy kis ágycsata reményében. Olyan jól működő a buborékom amiben élek, hogy tökéletes "egy gonddal kevesebb" felfogásban tudok élni. Nem bántok, de engem sem tudnak sem érzelmileg zsarolni vagy manipulálni.

34 F

15.03 én meg pont azt látom, hogy rendkívül sok a megkeseredett és boldogtalan középkorú ember. A férfiak pl. 99%-ban nem beszélnek a problémáikról, játsszák a kemény férfit. Valahol persze kitör a probléma, és menekülnek piába, melóba, futókalandokba, agresszióba.

Nőknél meg azt látom, hogy bár beszélnek róla, de lépni meg nem lépnek. Jönnek a kifogások, hogy jaj hát másnak is vannak problémái, 10 év után már normális, hogy nincs szex, meg mittudomén.

Kicsit elkanyarodtunk a témától, mert ezt most nem kizárólag azokra írtam akikről a kérdés szólt.

De én ezt látom...