Gátolja-e az egészséges személyiségfejlődést, ha egy férfinak csak nagyon későn sikerül becsajoznia?

Nyilván erős negatív hatása van itt vagyok pl. én lassan 22 leszek, nő sehol, és egyre nyomorultabb vagyok, napról-napra rosszabb. Persze biztos van olyan, akit nem zavar. Ez kihat az egész viselkedésre, megnyilvánulásra stb. Pocsék egy helyzet.

Amíg nem talált párt, addig hiányosnak érzi az életét. De ez nem személyiség zavar. Ez egészséges, normális érzés. Még jobban meg fogja becsülni a partnerét.

Én már 22 elmúltam, mégis ugyanazt érzem és ugyanaz a helyzet, mint az első válaszoló. Talán még rosszabbul is érzem magam nála. :(

Szerintem hosszú távon nem lesz negatív hatása... Úgy értem, hogy mondjuk egy év párkapcsolat után már nem fog érződni, hogy sokáig váratott magára az első szerelem...

A párkapcsolatban élés is egy szocializációs folyamat. Nagyon sok mindent lehet tanulni, tapasztalni belőle. Aki 25 évesen kezdi el, az értelemszerűen sokkal később jut hozzá azokhoz a tapasztalatokhoz, amikhez más már 15 évesen. Ráadásul teljesen más már az életvitel 25, mint 15 évesen. Az első csalódásokat is sokkal jobb fiatalon elszenvedni. A személyiségszerkezet a kor előrehaladtával egyre merevebb. Minden embernek van egy idealizált képe a párkapcsolatokról, nőkről/férfiakról, szexről stb. Ha ebben csalódik 14-15-16 évesen, akkor simán átvészeli, simán továbblép. 25 évesen nehezebb, másképpen csapódik le stb.

Nekunk pszichologiabol azt tanitottak, hogy nemszamit milyen keson kezded, attol meg ugyanolyan szep parkapcsolatot tudsz kialakitani, mint aki tapasztaltabb. Egy kicsit megvaltoztatja az eleted, ha lesz valakid, de ha nem vagy csokonyos es osszeferhetetlen, akkor nincs mitol felni.

ja