Vajon milyen mértékig egészséges az, ha valaki a párjára a barátok miatt nem tud kellő figyelmet fordítani?

A történet hosszú, de megpróbálom röviden leírni. Egy éve vagyunk együtt a párommal, akinek húsz éve ugyanaz a baráti köre, tehát már gyerekkoruk óta elválaszthatatlanok, de úgy, hogy szinte egy családnak számítanak. Eddig a párom az előttem lévő barátnőit nem igazán mutatta be nekik, teljesen szétválasztotta a párkapcsolatot és a barátságot. Engem három hónap együttlét után vitt el hozzájuk és mára már minden összejövetelükre meghívnak, nagyon jóban lettünk és teljesen befogadtak. Három férfiról van egyébként szó, akik szintén párkapcsolatban vannak, de az ő párjaik velem szemben elég nagy előnyt élveznek, hiszen ők is gyerekkoruk óta ismerik a társaságot. Elmondásuk szerint a páromnál minden eddigi barátnője közül abszolút én vagyok a nyerő, állítólag senkit nem szeretett még így. Viszont érzem, hogy akármilyen szorosra is fűződik a kapcsolatunk, a barátok valamilyen szinten mindig fontosabbak lesznek. Lehetetlenség behozni húsz évet és ezt el is fogadom, de valahogy mégis frusztrál a dolog. Most pedig fokozottan érzem ezt, hiszen a legjobb barát vett egy házat és három hete reggeltől estig az egész baráti társaság ott van, fest, pakol, takarít ... stb, hogy minél hamarabb oda tudjon költözni a férfi a családjával. Ez idáig rendben is van, én is sokat segítek ott nekik, de lassan ott tartunk, hogy két hete alig látom a párom. Nem élünk együtt, nem is lakunk közel egymáshoz, ebben is előnyt élveznek a barátok, akik ott laknak mind szinte egy utcában. Ma szóvá tettem neki, hogy nagyon kiteszi már magát és hogy ne hajszolja ennyire túl magát. Erre azt válaszolta, hogy a barátság nem csak bulizásból áll és kötelességének érzi, hogy ott legyen és mindenben segítsen. Ez nagyon szép és jó, de mindeközben én mellőzve vagyok. Persze nem lennék, ha én is állandóan ott lennék velük és segítenék, de egyrészt én csak hétvégén tudok ott lenni a munkám miatt, másrészt pedig nem gondolom, hogy ez lenne a megoldás.

Érzem, hogy a párom nagyon szeret, nem csak mert minden nap elmondja, hanem mert érezteti is, amikor csak lehet. Sőt, ha a barátainál vagyunk, ott sem rejti el az érzelmeit és előttük is ugyanúgy ölelget/csókolgat és becézget, tehát ezzel semmi probléma.

Arra lennék kíváncsi, hogy van-e köztetek olyan, akinek hasonló problémája van és hogy mit tud ajánlani, mit tegyek? Régóta rágódom ezen és keresem a megoldást, de nagyon örülnék, ha tanácsot adnátok! Előre is köszönöm!