Kiborul, leszid, el akar hagyni, majd közli velem, hogy csak viccelt. Ezt mire véljem?

2 éve vagyunk együtt a barátnőmmel, én azt hittem boldogan... Én legalábbis nagyon szeretem őt, és boldog vagyok vele. Tegnap egy kis hülyeségen elkezdtünk vitázni, de tényleg csekélységen, olyasmi minthogy melyik falra akasszunk fel egy új képet... néha kicsit húzzuk egymás agyát ilyenekkel, de aztán nevetünk, hogy hogy tudunk ilyen hülyeségen vitázni, és minden oké.

Szóval, tegnap is hasonló vitánk volt, barátnőm kiindult a kis dologból, aztán egyre több mindent vágott a fejemhez, kiabált, mondta hogy milyen szerencsés vagyok, hogy 2 évig kihúzta mellettem, de most már elég... azt mondta jobb lenne, ha befejeznénk mert már csak szenvedünk.

Teljesen ledöbbentem, hiszen én nem így éreztem. Én úgy éreztem minden rendben, a szexuális életünk rendben volt (épp előző éjjel volt egész éjszakás romantikázás, nagyon bújt hozzám és ölelgetett egész éjjel...), pénzügyileg minden oké, nem voltak nagy veszekedések...

Életem egyéb területen viszont nincs minden rendben, anyukámról most derült ki hogy mellrákja van (nagy esély van a gyógyulásra, de mégiscsak rák...), munkahelyem is stresszes, ezért mikor közölte barátnőm hogy neki elég volt ennyi a kapcsolatunkból, elbőgtem magam. Oké, férfiatlan, béna, csöpögős, stb reakció, de ezt hozta ki belőlem a felgyülemlett feszültség.

Erre barátnőm odajön, elkezd vigasztalni, meg nevetgél, hogy nyugi, csak viccnek szánta, dehogy akar ő szakítani, csak ezzel le akarta mérni, mennyire számít nekem... Le akarta tesztelni, hogy mennyire viselne meg a szakítás... Mondogatta hogy szeret, csókolgatott...

De ti hinnétek neki ezek után?? A kifakadása nagyon őszintének tűnt, és mintha csak sajnálatból "gondolta volna meg magát". Biztos vagyok benne hogy komolyan gondolta amit mondott. De én szeretem, nem akarok szakítani - viszont azt se akarom, hogy szánalomból legyen velem.

Mit csináljak?

25/F