Nem tudom már mi van vele/velünk. Szeret vagy nem? Mit akar tőlem? Vagy ő egyszerűen csak ilyen?

Majdnem 3 éve vagyok együtt a barátommal, tudni kell róla, hogy alapvetően szerelmes, szeretgetős, bújós típus. Legalábbis az első 1,5 - 2 évben ilyen volt. Mostanra viszont annyira megváltozott, egyre kevesebbet foglalkozik velem, ha én nem hívom, nem hív, csak este... Msn-en szoktunk beszélni, és akkor is sokszor felidegesítem 1-1 kérdéssel, pedig én semmi idegesítőt nem találok a kérdésben.. Nemrég szakítottunk, és újra összejöttünk, de mostanra megint ugyanúgy elhanyagol. Én meg szerinte megfojtom a szeretetemmel.. Mostanában ezért visszavettem, minimálisra csökkentettem a hívást, a beszélgetést, mindent elnézek, de tényleg mindent, neki lehet rossz kedve, de én mindig eljátszom hogy nekem soha nincs. Azt hittem így megváltozik, és kedvesebb lesz, és többet foglalkozik velem, de maradt ugyanolyan. Csak hétvégén tudunk találkozni, akkor is csak este, és néha fáradt, és ugyanolyan flegma, és semmilyen kedve nincs, van amikor meg nagyon kedves és figyelmes, és akkor azt látom szeret. Msn-en, vagy telefonon amikor beszélünk, ugyanez, néha tök aranyos, néha meg csak pislogok hogy mi a baja. Egyszerűen nem tudom eldönteni, hogy nála ez számít normálisnak? Azt mondta megváltozott, fogadjam el ilyennek és hogy ő nagyon szeret, és úgy érzi ki is mutatja.. De én nem érzem. Csak ritkán. Tényleg el kéne fogadnom így? Nem azt várom el, hogy minden nap mézesmázosan beszéljen, de legalább annyira mint ahogy én vele, és nem csak úgy mintha egy haverja lennék. Azért sem értem, mert nem érzem hogy szeretne, és már mindent előbbre helyezett nálam, mégis múltkor a közös jövőnket tervezte, hova szeretne velem költözni, milyen házba, stb, részletesen kielemezve. Akkor is aranyos volt. De akkor most ez mi? Ha el akarok valahova menni, mindig talál valami kifogást, akár egy sétára is.. Velem nem tud eljönni bulizni, mert "nincs pénze", de a haverjaival elmegy sörözgetni néha. Csak pont rám nincs vagy pénze vagy ideje.. Nem a pénze kell nekem, jó lenne egy séta is, de akkor meg az a kifogás hogy fáradt. Na de fél éve? Sokszor megfordult a fejemben a szakítás, de eldöntöttem, hogy tűrök, tűrök, mert annyira szeretem, hogy nem tudok szakítani. Csak nem tudom miért van velem ha nem szeret. De azt mondja szeret, de nem mutatja egyáltalán. Na akkor most mi az igazság? Szerintem egyáltalán nem sok a hétvégenti esti találkozás. Mire jó ez neki? Miért nem mutatja ki? Ha meg nem szeret, akkor miért mondja azt? Sajnálatból van velem? Múltkor mondtam neki amikor összevesztünk, hogy sajnálatból ne legyen velem inkább hagyjuk az egészet, és bemérgesedett, hogy ezt gondoltam, mert hogy ő szeret. De mégis lesz..ja a fejem. Hogy van ez? Szerintetek? én (lány) 18, ő 22 éves