Srácok, miért nem mond soha semmit?

Fél éve vagyok a barátommal, de emiatt sokszor rosszul érzem magam. Nem igazán tudom, miért ilyen, mert úgy érzem, kitér a nyílt kommunikáció elől. Ő nem fejezi ki az érzéseit, azt árulta el, hogy nem ilyen típus. Annyit sem mondott még soha: "hiányzol", semmit. Ha az érzéseimről írok neki, arra nem válaszol, ha szóban mondom, másra tereli a szót, mint akit zavar az egész.

És úgy érzem, vannak gondok köztünk, amik miatt hosszú távon akár vége is lehet. Úgy érzem, ő mindezt nem veszi komolyan. Ha leírom neki, és azt is mellé, hogy szerintem ez gond, és nagyon fájna őt elveszíteni, nem válaszol rá. Ha élőszóban hoztam fel eddig problémákat, volt már, hogy azzal volt lerendezve: "nem kell mindig gondolkodni." Vagy ha egy-egy nehézség kapcsán azt kértem, döntsünk, mi legyen, azt a választ kaptam : "Inkább menjünk el hamburgerezni." Mindig 10 kört kell futnom, hogy egyáltalán mondjon valamit, de eddig a gondok kapcsán nem is tárta fel igazán a saját nézőpontját, igényeit (pedig kértem rá), hanem inkább el akarta terelni a témát, és a szőnyeg alá söpörni mindent.

Én 24 vagyok, ő 26. Mit csinálok rosszul? Hosszú távon így nem sok jót várhatok, igaz?

Barátomnak előttem 5 éves kapcsolata volt elmondása szerint. Néha nem értem, hogy élhetett az 5 évig, ha ennyire nem hajlik a nyílt kommunikációra... Vagy én rontok el nagyon valamit.

Segítsetek!

A stílusommal lenne baj? Nem kiabálok vele, nem szidom, elmondom, számomra mi a probléma, miért érzem rossznak, mik az igényeim, és szerintem milyen lehetőségek vannak a változtatásra. Arra is kérem, ő mondja el, hogyan látja az egészet, és ő mit szeretne. Ha nem hagyom terelni, engem meghallgat, de a saját álláspontját már nem osztja meg velem, próbál kibújni az egészből.