Miért formálódott át így az életem?

Sziasztok! Én régen, kb. 2 éve nagyon nagy baráti körökben helyezkedtem el, sokan szerettek, ha megszólaltam mindig mindneki figyelt (ezt ne úgy értsétek, h szangvínikus típusú ember lettem volna, mert nem). De a lényeg a lényeg, h nagyon sok barátom volt...főként fiú!

Ezelatt az idő alatt volt egy barátom, előtte még sosem szerettem így senkit.. tehát ilyen fejemben kialakított nagy ő képének teljesen megfelelt, de mivel távkapcsolatban voltunk, jobbnak láttuk, ha szétmegyünk, mert mindketten szenvedtünk, mert romantikus típusú emberek vagyunk.

Viszont azóta, telejesen átformálódtam, rövid idő alatt minden baráti körömből kilökődtem, részben miután a főiskola minden időmet elveszi, részben megkomolyodtam, és sok mindenre ráébredtem.

Másfél éve vagyok főiskolás, hát nem mondom, h a főiskolán sok barátom lenne. Nem merek ismerkedni, nem is nagyon szoktam beszélni..nagyon zárkózott lettem. Nem tudom miért lettem a a barátkozós emberből egy pesszimista, introvertált ember? És azt sem értem, hogy nekem mindig 80%-ban fiú barátaim voltak, most meg egy sincs. Egyszerűen egyik fiúban sem látom meg azt a potenciált, hogy barátkozna velem, vagy ilyesmi.

Hát meg persze tisztában vagyok azzal is, hogy miután heti 5 alkalomkor reggel 8-és 17 között suliban gebedek, majd örülök hogyha hazautazom..és a hétvége marad a tanulásra..teljesen eltünök a világ számára.

Hát ez így elég össze-visszaságnak hangzik, de remélem átlátjátok valamennyire.