Ez már a vég? Lehet még valamit tenni? Hogyan tegyem boldoggá az életem?

Hidd el még fiatal vagy lesz még sok sok barátod. A jelenlegi barátaiddal, menj egy ide oda, és ismerkedj bátran, sőt kereshetsz levelezőtársakat is az interneten, és hátha valaki ott lakik majd közeledben :)

A voltbarátodat pedig felejstd el, ha elhagyott nem érdemes nagyon megsiratni, és utánna szaladni... (hidd el, ez tapasztalat) próbálj hamar túltenni magad, és lépj tovább!

Az életet nem túlélni kell, hanem megélni. Ne lásd ennyire borúsan a dolgokat. Amikor egy párkapcsolat végetér, mindig felborul minden. Jön egy hatalmas űr, hiányérzet, elkeseredettség stb. Az én kapcsolatomnak januárban lesz egy éve, hogy vége és még mindig nem érzem magamat késznek egy új, tartós kapcsolatra, pedig közös megegyezés volt a szakítás, én is így láttam jobbnak és már szerelmes sem voltam, amikor szétmentünk, még is ez a helyzet. Az első egy-két hónapban iszonyatosan szenvedtem, majd igyekeztem kétségbeesetten valami pótlékot találni, aztán eljutottam arra a pontra, hogy egy nő igen is lehet egyedül is boldog. Sosem voltak olyan igazán jó barátaim. Mindig becsaptak, vagy hazudtak, kikotyogták a titkaimat, ami az ég világon senkire sem tartozik...

Mindezek ellenére itt vagyok 21 évesen, boldogan és úgy gondolom, hogy kiegyensúlyozott az életem, mert igen, MINDIG vannak problémák és lesznek is, de nem szabad hagynod neked sem, hogy ez elnyomjon! Próbálj találni valami elfoglaltságot, amiben örömödet leled és ami kikapcsol (nekem ilyen az úszás) és ne törődj másokkal, csak próbáld felépíteni az önbizalmadat. Légy büszke magadra a jegyeid miatt, amiatt hogy nem fekszel össze minden hétvégén mással, amiatt, hogy képes vagy emelt fővel kibírni a szakítást, stb. Ha büszke vagy magadra és ezt erősíted magadban, előbb utóbb mosolyogni fogsz, ha valami olyat teszel, amire újra és újra büszke lehetsz. (Persze ne ess át a ló túloldalára, mert azt már egoistának nevezik)

Remélem érthető volt hogy mit is akartam ezzel mondani, fel a fejjel!