Adnál egy új esélyt?

Hasonló előzmények után házasodtam és nem bántam meg.

Úgy voltam vele, hogy amíg őszinte és nem a hátam mögött machinál, nincs miért haragudnom rá.

Ha lefogom és nem mehet kiélni magát, akkor csak rosszabb lett volna a helyzet.

Ő is fél évig csajozott, aztán utána mégis az én ajtómon kopogtatott. Számomra ez inkább bók, mint megaláztatás.

Megaláztatás az lenne, ha a hátad mögött csinált volna valamit.

*Neki igazából én voltam a második komoly kapcsolata, előttem nem élte ki magát rendesen.

Én a második komoly kapcsolatomhoz mentem hozzá, a férjemnek pedig én voltam az első.

Fogalmam sincs, mit kéne kiélni. Ez csak duma, az egóját akarja növelni a megd*gott nők számával.

Nálam mindenkinek csak egy esélye van. Az első pasim 2 év után próbálta meg visszakönyörögni magát, de nem volt kedvem azon parázni, hogy mikor hagy el/csal meg újra, ha egyszer már megtette. Nem lehet félelemben élni.

Nem értem, mi jogon várja el tőled, hogy rúgj fel mindent miatta, rohanj utána külföldre. Miért nem teszi meg ő ezt érted? Jöjjön haza, ha valóban olyan fontos vagy neki, és bizonyítsa be! Rúgja fel ő a saját életét, ne tőled várjon áldozatot. Ha mindenképpen akarsz neki adni egy esélyt, csak úgy tedd, hogy nem te adod fel az életedet érte. Mert ha nem jön össze, amire egyébként nagy esély van, mert közben az érzelmek már kihülőben vannak, semmi nem lesz olyan, mint régen (pedig mindketten ezt hiszitek, és nagy csalódás lesz, hogy nem!), akkor ismét te szívod meg, még az eddigieknél is jobban.

* szakítás megaláztatás?

Nem, a szakítás nem az. De ha azért szakítanak veled, hogy "kipróbáljanak másokat", az megalázó, mert azt jelenti = nem vagy elég jó az illetőnek. Ha boldog lenne, nem vágyna másra.

És az is megalázó, hogy azért akar visszateperni hozzád, mert nem talált mást vagy jobbat, vagyis: ha nincs ló, jó a szamár is.