Délután találkozok párommal ( ha még lehet annak nevezni), a nemrég vett üres házunkban! Ad egy esélyt, hogy beszéljek vele, "meggyőzzem" hogy együtt jobb!?

Ő már úgy érzi, hogy egyedül jobb neki!

Az éjjel külön aludtunk, én majd bele haltam, nem is aludtam, forgolódtam, rossz volt, h nem volt mellettem.

Ő azt mondta, hogy neki olyan semmilyen volt...

Furcsa hogy egyedül volt, de annyi.

Egy 3 éves kapcsolatról van szó. Miattam jutottunk el ide, ezt belátom. :( Mondja h Ő próbálkozott az utóbbi hónapokban, kedves lenni, megértő, de én nem foglalkoztam vele. Belefárad, elege van.

Telefonon beszéltünk vagy 20 percet, elmondtam neki, hogy most én kérek 1 esélyt, had próbálkozzak most én, had tegyem boldoggá!

Ebből jött, hogy délután munkája után találkozunk!

(én szabadnapot vettem ki, nem bírok dolgozni)

Ott csak ketten leszünk. Mit mondhatnék neki, mivel győőzzem meg? És komolyan így érzem, eddig nem tudtam, de miért utólag ilyen okos az ember???

Hogy csak most jövök rá, hogy Ő nekem a mindenség??

Mikor már szerintem késő? :(

Mit mondjak? Hajlandó vagyok érte bármit megtenni.