Van egy tipikus magányos nő az életemben,31 éves, együttjárásnak indult, de rájöttem h zárkózott gyanakvó stb vénlányszindróma ez röviden. Mindentől megijed, agyal, kihátrál, azt mondja keressek inkább mást. De nekem Ő kell. Mit tegyek?

Én vagyok az a lány aki korábban írt, én is ilyen voltam. Isten ments, hogy szembe szállj vele, csak szépen társalgási stílusban mondd el neki, ha jönnek a csalódásaiból származó bizalmatlanságra utaló megjegyzések (amik nem is feléd irányulnak, ilyenkor azt üvölti az ember hogy tudd meg mennyit szenvedtem és mennyire fáj nekem hogy ilyen emberek is vannak, és nem vagyok hülye), hogy ezt ne mondd, én tudod hogy nem vagyok olyan mint a többi, én más vagyok. És a legfontosabb hogy ezt bizonyítsd is neki folyamatosan. Mondom, tarts ki mellette, keresd rendszeresen, mutasd ki hogy mennyire fontos neked...tudod mennyire vágyik rá, hogy ezt lássa? Én maga voltam a város jégkirálynője, és mégis végig csak arra vártam, hogy végre találjak valakit, aki tényleg igazán szeret...

Szóval nem kell a hölgyet beskatulyázni;)

Rendes vagy, szép tőled hogy ilyen türelmes vagy:) Tarts ki, és akkor meg lesz a gyümölcse:) Biztos vagyok benne!