Én (a nő) tipikus jókislány (iskolában jó eredmények, diploma, vezető beosztás, stb), ő (a férfi) tipikus rosszfiú (kemény fiatalkor, börtön, stb). Vajon megállnánk-e a helyünket egymás mellett? Vagy ezek egymástól független dolgok?

Itt alapvető világnézeti eltérések vannak, így tuti lesznek ütközések, aztán vagy emiatt lesz vége vagy egymáshoz alakultok...

1. Ő alakul hozzád, megjavul stb....amire a kisebb az esély.

2. Te süllyedsz az ő szintjére. Szerintem ez az általánosabb.

Kár lenne egy olyan Nöért, mint Te, de ugye ez az élet rendje. Most mellette maradsz, majd ha megbánod, akkor pedig mindenkit hozzá fogsz hasonlítani.

Ha eljutottál a diplomáig, vezetö beosztásod van, nevezhetünk okos Nönek és egy ilyen alak kell?

Ne mondd, hogy jó ember, mert senkit sem sittelnek le azért, mert csúnyán nézett valakire.

Kb. ugyan ebben a cipőben vagyok 2 és fél éve. (én a nő :)) Ha megengeded, röviden leírom, mi hová jutottunk. Persze minden kapcsolat más..

Az első két évben minden tökéletes volt, amikor csak a szerelem számított. A kezdeti feltétlen bizalom és rajongás mára kicsit megkopott; időnként az motoszkál az agyamban, hogy ő az én értékrendem szerint kudarcot vallott. Közeledett ő is az én életmódom felé (kicsit én is az övé felé) de minden változás dacára azt látom, hogy az életfelfogása csak nagyon lassan alakul. Most, hogy a leendő gyerekeimre is gondolok, nem csak a jelenlegi boldogságomra, már nem vagyok olyan biztos benne, hogy ő a megfelelő választás.